Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa

S ínségre a'világba vetett, tudom, Hogy néki mint uramnak tartozom Szolgálni/

11

^ Az ismétlések és a párhuzamos mondatszerkesztés adja a szöveg ritmusát és a fokozódó feszültséget. A "tudom" ismétlése mindig egy kissé magasabb intonációt kivan az előadásban, majd ezt követően a hang ereszkedik. A mondat hanglejtése, 8 magasabb ós mélyebb hangfekvések, tempóváltások változatos akusztikát adnak..Kevésbé szerencsés az artikuláció szempontjából, hogy van benne néhány mássalhangzó torlódás. Egészében véve azonban a mondat stilisztikai és akusztikai szempontból szerencsésnek mondható, és jellemző, hogy a súgó példány ban, amely Egressy javításait is tartalmazza, ez a mondat érintetlen maradt. A másik részlet Vörösmarty Marót bán c. szomorú ját okából való: IDA /félre/ Óh, zárd be fülemet Jéguj jaiddal, irgalmas halál HASSZÁN Az ilyen ember nem könnyen szeret: De ha egyszer szive lángra gyúlhatott, Akkor szerelme forró, mint az ég, Mely őt fedetze, s oly határtalan. Én igy szeretlek téged, s én, ki láttam, Mi szebb a szépnél, azt mondom neked, Hogy nincs hasonlód mind aközt, kiket Szemem sugara eddig érhetett. Te drága gyöngy vagy a kéj homlokán, S lm, itt előtted mind megtagadom, Mit eddig szépnek, bájosnak hivék: Nőim szerelmét, forró vágyait S mind a gyönyört, mely keblükön reám vár, Itt lábaidhoz nyújtom zsámolúl: /12/ Te légy királyném, húrim, itt s az égben/ ' A szenvedély erősségét jelzi a hosszú körmondat, a halmozott mondatrészek. A megfogalmazás egyre dinamikusabb, érzelmekben gazdag előadást kivan. A mondat hosszúsága, a hátra-