Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Neumayer Katalin: A Pesti Magyar Szinház megnyitása utáni évtized /1837-1847/ szinpadi nyelvének akusztikus stilusa
az élőbeszédhez áll közelebb, de a romantika jónéhány szövegstilisztikai jellemzőjét magán viseli. Ez a patetikus stilus áthatotta a szinpad nyelvét is. Ezen a tényen mitsem változtat az, hogy a bemutatott darabok jó részé nek értéke, valóság tükröző igénye és őszintesége, tehát hitelessége messze elmarad Kölcsey fenti mondatai, vagy Prielle Kornélia vallomása mögött. A Pesti Magyar Szinház megnyitása után műsorának jó részét a német szentimentalizmus és romantika szerzőinek munkái adják. Kotzebue, Ziegler, Weissenthurn müvei uralják a szinpadot. A szinházban tovább él tehát a német érzelgősség, mint a magyar romantikusok esztétikai nézeteiben, vagy a szépirodalomban. Megindul azonban a harc a francia romantikus dráma magyarországi térhóditásáért is. Irodalmi divatlapokban, a Rajzolatokban, a Honmüvészben és a Társalkodóban egyre másra jelennek meg olyan Írások, amelyek elitélik a német lovagdráma és érzékenység terjesztésének és utánzásának addigi hazai útját, sikra szállnak a francia romantikus dráma, "Victor Hugo és iskolája mellett, összefoglalják a pályatársak száraára a francia romantika dramaturgiai elveit, különösen azokat, araelyeket hazai viszonylatban is fontosnak tartanak: az élet körülményeinek tükrözését, az újszerűséget, a szini hatást, a feszültségkeltésre, a rendkivüliségekre és az ellentétekre való törekvést, a valósággal való kapcsolatot állítva előtérbe. Bajza az Athenaeumban igy állitja szembe a német és a francia romantikus drámát. "Nem akarjuk állítani, hogy a franczia színmüvek e részben minden vádon fölül álljanak: de hogy a német és a franczia Írók között e tekintetben /ti. a trágárság tekintetében/ igen nagy a különbség, azt nem nehéz átlátni annak, ki elfogulatlanul akar Ítélni. A franczia élőnkbe állítja a bűnt egész mezítelenségében ugyan, de <azt egyszersmind iszonyúvá és utálatossá ügyekszik tenni: a német szinte élőnkbe állítja azt, de múlatja magát rajta, ő a nézőket gyönyörködtetni akarja vele, sőt néha a leghamisabb morált, vétket tanítja és kedvessé ügyekszik tenni. A franczia drámáknak némely melyekben s hűn leplezetlenül állíttatik pellengérre, nem valók fiatal embereknek: de érettkorúaknak tanulságos: a német nem
