Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
H K TZ DIX. IÔIYT. melly boldog vagyok 's magadat te is melly boldognak érzed egyességünk által, azt is elmondám neki, hogy az öcséd' lakodalmán illy atlaczpapucsban ohajték megjelenhetni, de hogy te azt tőlem megtagadád, 's melly okokra nézve. WZILZR , nevekedő háborodással. WZILZRHX*. Midőn házi életünk felől vele így beszélgetek , inasa egyszerre ijedten nyitá ránk az ajtót, 'a őtet, kit én mindeddig a' praefectusnak hittem, kapitánynak titulálta, 's tégedet jelente be nála. E' szóra az úr is megrettent, 's az ő ijedségök, magam sem tudom miként, általhatott reám. Kényszerítettek, vonjam meg egy szugban magamat ; szobájoknak egy ajtajánál nincsen több, azon ki nem ereszthetnek, mert te meglátnál 's el nem fognád hihetni, hogy oda vétkem nélk&l jutottam. Újra kezdi zokogását. Wzi LZR, iszonyú hánykódások közt jár fel és alá. Szivében szerelem, szánakozás, düh lángolnak. Ne gyötörj hallgatásoddal ; szólj tovább. WEILERXE. Nem tudtam mit csináljak. Láttam , hogy ha el nem rejtezem, fel lesz háborítva nyugalmad; ha pedig azt teszem , a' mire ők kényszerítettek, az ö becsületöket is elvesztem ; de rettenésemben gyenge valék felérni, hogy sikoltani rád legjobb volt volna, 's míg észre vevém magam', be valék vonva takaróikkal. — WEILER , felsikolt kínjában. WEILERXE*. Téged beeresztenek 's haliad a' marha emberek' tréfáját. Ha kés volt volna velem, elöszöktem volna, hogy szívökbe verjem. Szégyenletemben elnyelt