Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

/ELSŐ SZOLGÁLLÓ/ születésedet. ALCIMNA /heragosann/ Mi az; nemes születés? hát nem mindenik tisztességes születés nemes; nem értem fellengős tanitástokat, a mellyek ollyan nagyonn nem természetesek, nem is akarom érteni. Az Atyám tudom, okos ember; nem kivánnya, hogy azt el haggyam, a kit nagyonn szeretek; és azt szeressem, a kit gyűlölök. Hem örömest hagylak itt tikteket tsendes árnyékok, gyönyörű környékek, ártatlan foglalatosságok, nem örömest tseréllek fel titeket a Városi lármával. De nekem el kell titeket hagynom, hogy kedves Atyámmal élhessek. Nem akarnak engem talán boldogtalanná tenni; pedig a lennék, ha attól meg kellene válnom, a kit én véghetetlenül szeretek. MÁSODIK SZOLGÁLLÓ /fére/ Majd nem jön velünk a Városba, ha meg fosztyúk reménségétől, nagyon szerelmes, igen nagyon. /Alcimnához/ Az Atyád mindég igen jó volt, magam is azt reménylem. ALCIMNA Én nem tsak remény lem, hanem hiszem is. Mihellyt meg látom őtet, könyvezve körül ölelem, mindég s Írok, mig... De botsássatok; az én Pásztorom nyughatatlanul vár, soha se tudgya, hova lettem. ELSŐ SZOLGÁLLÓ De meg engedgy; még nem láthatod edgy kevés ideig. ALCIMNA Meg se láthatom? ELSŐ SZOLGÁLLÓ Nem. ALCIMNA Botsássatok! miért nem láthatnám? MÁSODIK SZOLGÁLLÓ Nekünk azt parantsolták, hogy vigyünk a sátorba és rangodhoz illendő ruhába öltöztessünk fel. ALCIMNA De ne tartson ám sokáig; edgy fél óránál tovább ne! MÁSODIK SZOLGÁLLÓ Csak edgy néhány szempillantásig.