Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

ALCIMNA Nohát hamar

Î vagy... Negyedik Jelenés Evander /Hertzeg! ruhába/ Millyen soká tartóztattak mindenütt: Mitsoda nagy zür zavar ez! Millyen régenn nem láttam már Alcimnámat! Már este van: ki tudja, meddig várt a forrásnál /későnn mentem oda hillyába. Hillyába kerestem azokba az árnyékokba, mellyek meg szenteltettek szerelmünk által. Ah hogy nem találhatom meg őtet! Tudja é, mi esett rajtam azolta, miolta el ment? Nem tudja é? Millyen nagyonn szeretnék akkor neki mindent le beszélni; és neki meg vallani, hogy tsak ő általa lehetek boldog! Igen is Kedves, tsak te általad! A te karjaid közt akarok magamba tórni nagy tsudálkozásomból. Valósággal az Atyám nem tudgya még hogy én szeretlek: De miért ellenzenó ő azt, hogy a leg szebb Leányt szeressem? Azt nem tselekszi ő. Nem töri fel esküvésemet, mellyet az Isteneknek oltára előtt tettem: mert edgy Hertzegi házból született sem méltóbb a szeretetre , mint ő. Pel keresem őtet: az ünneplő ruháját kell magára venni, a melly fehér, mint a hó; edgy früs koszorút kell haja közé akasztani, igy állítom az Agyam elebbe; meg fogom neki mondani, hogy mennyiszer meg esküdtem az Istenek előtt hogy én őtet szeretni fogom. Tudom, hogy örömest is el jön velem. Nem sallynállya ezeket az tsendes árnyékokat itt hagyni,-mert ő szeret engem, és az szeretőknek kivánsogok, melly szerént edgymással igyekeznek élni, meg győz minden más kívánságokat. Most oda megyek; mint el fog tsu-