Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

ELSŐ SZOLGÁLLÓ Mi tsak egyedül a te parant

solatódra várakozunk, ara választott minket a te jó Atyád, ALCIMNA De ha gondolkozom is rajta, még se tudok semmit is parantsölni. Hogy lehet eggy ember annyi hij jávai, hogy két személlynek kell mellette lenni, a kik tsak azt tsinállyák, a mit ő parantsol. Vagy ezek semmit se dolgoznak, vagy az nyughatatlan és tsudállatos természetű. MÁSODIK SZOLGÁLLÓ Edgy fő Asszonyságnak soha sem kell magát a dologgal terhelni, az mi kötelességünk az. Csak reánk nézz, már mi pattanunk: mindég vannak ezer parantsolni való Apróságok is. ALCIMNA Azt meg nem foghatom. Nekem nevetni kell: az éppenn ollyan lenne, mintha egy almát akarnék le szakasztani amellettem virágzó fáról, és nem hogy magam szakasztanám le kevés munkával, hanem a Játtzó társammal szakasztatnám le. ELSŐ SZOLGÁLLÓ ugy van, akarmJlLyen közel lenne az Alma. ALCIMNA Hlyen szemtelen és rest soha se lehetek. MÁSODIK SZOLGÁLLÓ Meg engedgy nekem: neked az te eggyügyü gondolkozásod fel kell tserélni az Udvari gondolkozással. Edgy illyen rangú Asszonyságnak meg kell tartani rangját. Ezutánn soha se megyek el mellölled, mindég tanítani foglak. ALCIMNA De nekem ugy tettzik, hogy jobb az eggyügyü lélek, mert ez természetes, nem tanittatik annyi munkával: szebb a madárnak a természetes éneke, mint a mit mesterséggel tanitanak neki. Beszélly még valamit a Városi szokásról, ón nagyonn félek, hogy nehezeim szokom rá. MÁSODIK SZOLGÁLLÓ Reggel, ha fel kelsz: e pedig dél fele lessz, mert hogy illyen rangú Asszony nem a mester emberekkel kél fel... ALCIMNA Dél fele? E szerént hát nem halhatnám a madarok reggeli énekeket: sem a napnak fel jövetelét nem láthatnám, ugyan furtsa lenne ám.