Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

BOLTS EVANDER BOLTS EVANDER BÖItfS EVANDER BOLTS EVANDER BOLTS EVANDER BOLTS EVANDER BOLTS EVANDER Nem tsalatkozol meg Hertzeg, én nállam meg találod minden tudományoknak a kultsát. A ki nekem tanítványom lessz, az ollyan tudós és bölts lessz, mint edgy Királly. Örvendek rajta, hogy téged meg találtalak! Te hát tudod azt a tudományt is kéttség kivül, hogy kell szántani, fákat ültetni? Nem. Hogy kell az nyájjal bánni és betegségeit meg gyógyítani? Azt sem* Tudod hát az füvekről való hasznos jegyzéseket? Nem. Talán különösenn kedveznek tehát neked a Múzsák és szép Énekeket tudtz Imi, a mellyek fel indittyák az ember elméjét? Hogy! hát én edgy Peeta volnék? Az Isten mentsen meg; ez a leg otsmányabb neme az embereknek. Az tsudállatos! Hát azt tudod, mit kell az embereknek kerülni vagy tselekedni, ha boldogok akarnak lenni? Soha se töltöttem illyen apróságokkal az időt. Hát mit tudsz te, a mi jobb lenne, mint ezek? Én mérem a Tsil3agok szaladásaikat, én tudom a leg messzebb lakó Nemzettségeknek nyelveiket, fel tudom vetni, hány szem élet terem edgy mérföldnyire, és most nem régibe edgy újj holdat találtam fel, a mellyet még Endymion maga se tudott. Ó, Istenek! Már el szaladok. Eredgy töllem, ereggy. Sok ide

jig nem tudom magam öszve szedni ebből a bódulatból.