Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

HARMADIK FEL VONÁS I« Jelenés Cloe, Alcimna, edgy szolgája Aratesnek Nézzed Édes Anyám, amott vannak a Sátorok: én igen félek az ollyan emberekhez menni. Igen is, mingyárt oda érünk, végy kedvet, a Város bell Urak baráttságosak a Leányokhoz. Ugyan azért. Várakozzatok tsak itt edgy keveset: a sátorba megyek, be jelentem el érkezésteket. /el megy/ Jól ál a koszorúm? Időt sem hagytál, hogy ollyat kössek, vagy hogy meg nézzem a forrásba, ha jól áll ó. Az Urak majd azt mongyák, hogy én... Nevetnem kell. Csak bele született az minden Leányba, hogy mindennek tettzeni kivannak, a minek tsak szeme van. Nem bánom én, tsak a Pásztoroknak tettzhessek. De mond meg nekem..• Jól áll biz az, Fijam. De mit tsinálunk már mi itt, mond meg. Azt akarnám, hogy már keresztül estünk volna rajta. Itt Fijam ollyan dolgokat fogsz meg tudni, a mellyekenn igen tsudálkozni fogsz. Te nem sokára itt hagyod ezt a környéket és az én kunyhómat. Ó, Istenek! azt nem tselekszem, mint meg ijjesztettél! Ezzel az Úrral a Városba fogsz menni Fijam. Azt nem tselekszem. Hadd fussak el a leg vadabb hellyre, el búvok ezektől az emberektől. Jön valaki, jön! én el szaladok. Várakozz hát! Az Istenekért, botsáss el! Hald meg hát, mit skarok mondani. Te itt fogod