Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Hatodik Jelenés Evander és edgy Udvari ember EVANDER UDVARI EVANDER UDVARI EVANDER UDVARI EVANDER UDVARI EVANDER No, ez edgy tsudállatos ember! Engedd meg Felséges Hertzeg! /előtte a földre veti magát/ Mit akarsz? Valamid el veszett, azt keresed a földönn? Nem! Nem! F. Hertzeg, engedd meg nekem ezt az előtted való meg aládózást, és... Ez tsudállatos; éppenn igy hízelkedett az én kis hűséges kutyám, mikor már régenn nem látott. De miért tselekszed te azt? Hogy magamat kegyelmedbe ajánljam; és magamat leg hűségesebb Sclavodnak vallyam. Egy Scláv? én szánlak téged. Mitsoda szerentsótlenség által taszíttattál ebbe a nyomorult életbe: Mert a mint hallottam, ez a leg nagyobb boldogtalanság, a mibe az ember eshetik. Felséges Hertzegem, én nem ollyan Scláv vagyok, a ki valami szerentsétlenség vagy bűn által vesztettem volna el szabadságomat: Magam akaratom a te hozzád viselt erő tiszteletemből áldozom fel az én Szabadt s ágamat a te kegyelmes tettzésednek. Szerentsémnek tartom, ha... A mint tsudállatos beszédedből értem, te egy eszelős bolond vagy. Mitsoda emberek azok. Egésszen bele bódultam; kívánnám, hogy ez tsak álom lenne. No, ez edgy tisztes ábrázatú. Ó, mond meg nekem, Barátom, álmodok é én, vagy ébren vagyok: Tisztes ember! Te benned tsak ugyan a mint látom, edgy betsülletes embert találok. Hetedik Jelenés Evender, edgy Bölts