Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

Nem! de ml sem task ara valók vagyunk ám: hanem ha a Fejedelem terjeszteni akarja az országát, akkor be rontunk a Szomszéd tartományba; akkor éppenn annyi fegyveres emberek jönnek ellenünk; rendbe állunk, öszve tsapunk; és annyi embert agyonn verünk, a mennyit tsak lehet, az a ki leg erős

ebb... Meg engedgy, kik a leg erőssebbek? Kit neveztek ti annak? /magába/ Istenek; meg nem álhatóm már, hogy ne nevessek; úgy kell vele beszélni, mint a kis gyerekkel: még ő aról semmit sem tud, a mi nagy és nemes. /a Hertzeghez/ A ki leg több ellenséget meg ölt: a ki leg több kárt tehet az ellenségnek, annak a képit örökös emlékezetnek okáért vagy órzből ki öntik vagy márványból ki vágják. Fertelmes dolog: nem kivánom tovább tudni. Irtódzom: még edgy et: de az én Atyám tsak nem illyen kegyetlen? Nem, ő nem hadakozó Fejedelem! ő alatta kevés ditsŐsséget nyerhetett magának a ml betsület szomjúhozó Rendünk. S* te még azonn panaszkodol? Istenek! betsülletet és ditsŐsséget szomjúhoznak, mikor embereket ölnek. Mi nállunk mindenek előtt gyűlölséges lenne az ki azonn volna, hogy a szomszédja mezejét el vegye: pedig mindeniknek tsak kevés van. Jaj, nem is tesznek ls az apróbbakkal, az Hlyeket minden kegyelem nélkül tsak fel akasztyák. Én nem is ha Iga torn tovább, a mit beszélsz el tölt gyűlölséggel; nem akarok többet se látni, se hallani. De Istenek, ehen is áll egy.