Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

PYRHUS ARATES EVANDER PYRHUS EVANDER PYRHUS EVANDER PYRHUS a mellyeket tizen nyóltz esztendőbe plántált tavasszal. Mikor én egy esztendős voltam. Ezek értek és ollyan édesek, mint a méz. Hol talállyam meg őtet? Istenek! ennyi idős az én Pijam! Az ő vélt Attyának kellett azokat a Pákát plántálni, éppen azba a Tavaszba, mikor ón őtet neki által adtam. Arates! oh, ha ez lenne! A te hozzá vetésedbe láttzik valami igazság. Mitsoda más Ifjú Pásztor hozná a gyümöltsöt. De mond meg már edgyszer, hogy hol találom meg a Hertzeget. Nekem el kell menni, még sok dolgom van a kertbe és a nyáj körül; a Leány is a forrásnál vár. Tudd meg hát Ifjú, hogy ón vagyok az, a kit te keresel. Te vagy hát a Krisai Hertzeg? Igen is én vagyok; de hol van az Atyád és kinek hillyák? Az Atyám amott lakik a tsere háta megett ós Lámonnak hivják. /Arateshez/ Nem tartóztathatom magam meg Barátom, hogy meg ne ölellyem, az Attya neve meg edgyezik, de ahol jön az Attya maga is. Harmadik Jelenés Lemon, egy Szolgája Pyrhusnak, az elóbbiek SZOLGA PYRHUS LA MON /Pyrhushoz/ Ez az az ember, a kire ez előtt tizennyóltz esztendővel bíztad a Pillyadat. Te vagy é hát az Barátom a kinek ez előtt tizen nyoltz esztendővel edgy gyereket adtak gondviselésed alá? Igen is, Uram! én vagyok, ós az Pijad az az ki a gyümöltsöt hozta neked: mellyek aról a fákról