Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

ALCIMNA EVA UDER ALCIMÎIA EVANDER ALCIMNA EVANDER leg jobb Leányt szeretem? hiszen a formállya is ezt mutattya, ettől én nagyonn félek, igen nagyonn. De vallyon hol van ő - még sem jön. Ennek a fának a héjjára vágom fel az ő nevét. /Ki vesz edgy kést tarisznyájából/ Te viseld az ő nevet és az enyémet, magosra nőjj fel; hogy azt mondhassa a ki e mellett a fa mellett el megy, hogy ez a fa a szeretettől meg szenteltetett. /mikor el kezdené a fára mettzeni, Álcimna lassann elő jön hátúiról és szemét el takarja a kezével/ Ki vagyok én? Alc imna! Kedves ! Nem találtad ki! De bizony ki találtam; hol mulattz ollyan sokáig? Ha ki találtad, tsókolly meg engem! /meg tsókollyák edgymást/ b ártsak már ide utánnam ne jönne. Mil on, a ketske-Pásztor tartóztatott ennyi ideig. Mint restellem, hogy ő engem szeret. Ehen van ni! Harmadik Jelenes Milon az elébbiek MILON ALCIMNA Azt bizony meg gondoltam, hogy itt találod Evandert. Evander mindenütt győzedelmes a futásba, éneklésbe, birkózásba és a Leányoknál is. Evander, te már sok szép bárányt nyertél. Azt te nállad nélkül is tudjuk.