Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

MILON ALCIMNA MILON ALCIMNA MILON ALCIMNA MILON ALCIMNA MILON EVANDER MILON ALCIMNA MILON EVANDER MILON ALCIMNA MILON Nevetnem kell az eggyügyü Battuist, hogy ő te veled ott az vén mak fánál... Ó! már azonn is eleget nevettünk: de mit akarsz itt? Légy baráttságos leg alább! egy kó tekéntet te tolled. /gúnyolva rá nevet/ Ehen van la - most már eredgy! Ne gúnyolódgy leg alább betsülly annyira, hogy halgasd meg edgy énekem, a mellyet ma reggel... De mikor én nem akarom meg halgát ni! Még is el éneklem. Ugy hát be dugom a fülemet. Már én nem bánom, akármit tsinálsz: Evander, te még sem vágsz elébbem a Plótázásba; ehen van edgy nállam: éppenn tegnapelőtt tsináltam, igen derekasonn széli. Már fogadásdiból két ketskét nyertem vele. Még is elébbed vágok. Hald meg! El hiszem, ha nem hallom is. Ó, én fogadok a leg jobbik ketskébe. Én is fogadok egy egész nyájba, hogy te az egész országba a leg alkalmatlanabb ember vagy. Már örökké fetsegsz. Te ollyan vagy, mint a bojtorjáng, a melly az mellette el menőkbe ragad. Te is mindenre kötöd magad. Talán magatokba akarnátok lenni? Bizony ki találtad. Ugy hát elmegyek, /el megy, de ismét vissza jön/ De valamit el felejtettem. Eggyet beszéllek nektek: Tegnap már a tengerbe volt az nap, mikor a partra mentem, és... Még sints vége? Vége? még el se kezdtem. No, hogy ott voltam a partonn, meg láttam Asphaliont, a Halászt; éppenn akkor húzta ki