Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

/LAMON/ CLOE LAMON CLOE LAMON mintha a mi magunk gyereki volnának; majd edgyszer ismét vissza fogják őket töllünk kérni, a melly talán nem sokára meg lessz. Én sokkal békétlenebbül várom az ő sorsoknak ki nyilatkozását, mint te is; hiszen külömben azért vagyok én Asszony. Az Istenek leg jobra fogják a dolgot fordítni. Millyen nagyonn sallynálnám én ezt, ha úgy nem lenne. Valósággal nagyonn sallynállom, hogy az ő heves szereteteknek kívánságát be nem tölthetem. Én nem szeretek hazudni; azomba mit hazudgy8k nekik okának: én ezt a bűnt mindég gyűlöltem, de az Istenek kegyelmezzenek - meg mongyuk azt nekik, hogy mi edgy éjtzaka eröl rosszat álmodtunk. Jól mondod! Különbenn meg nem szabadulunk, hogy mindég ujj

abb ujjabb vétekbe ne essünk. De jó egésséget - nekem a kertembe kell mennem, Nézzed tsak, ahol jön a fiad. Én is el megyek, hogy megszabadúllyak hathatós kérésétől. Második jelenés Evander és Alcirana EVANDER Már régenn keresem hillyába. Itt sints, a forrásnál sints; az tserébe sints - de még is tsak ide jön; talán az a szorgalmatos Annya tartóztattya. /Széllyel néz/ Ehen van már ez is! az Atyám is el búvik előliem, mert mindég attól fél, hogy Alcimnáról fogok beszélni. - Istenek! nem tudom, mit gondollyak mind ezekből; mi lehet abba ellenére, hogy én a