Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
rá milyen veszélybe került ezáltal. A megtorlás azonban elmaradt, sőt a magányos isten hálája kifejezéseként egy kívánságát hajlandó teljesíteni házigazdájának. Li bölcsességet kivan magának. Amint megkapta, magára is marad, mert rögtön átlát az emberek mesterkedésein. Kinzó számára a tudat, hogy már korából eltűnt az igaz ember, az önzetlen szeretet. Elmegy hát túlvilági ismerőséhez, és visszakéri régi énjét. Ez az ostobaság azonban már nem lehet ugyanaz, mint a veleszületett. Lit elvakítja az önző hatalomvágy, és elfogadja a miniszterelnökséget, amit bölcsességében visszautasított. A következmény már ismert: Li háborúba sodorja országát. Az utójátékba igy fejezi be történetét a kinai professzor: "... hadat üzent mindenkinek. Nem csupán a két hatalmas szomszédnak, ••••• de még olyan távoli országoknak is, akiknek a nevét is alig tudta. - Mert Li nemcsak önmagát tartotta a legnagyobb lángésznek, de az ő kicsi országát is óriási birodalomnak. "' 72/ A mü szerkezete tökéletes szimmetriát mutat, mely koncentrikus körökhöz hasonlítható. A legkülső, keretjátékburokként veszi körül magának a kinai regének a cselekményét. A következő kör Li kétféle butaságának szembeállításával veszi körül a központi kört: a bölcsesség ajándékát. Ennek fókuszában pedig az a dialógus áll, amely a dráma lényegeként sugározza szét a helyes és a követendő elvet, s ebben van elrejtve, de ugyanakkor központi fénybe állitva az Írói mondanivaló: UDVARNAGY Meg vagyok bizva azzal, kérdezzem meg tőled, hajlandó volnál e belépni Őfelsége kormányába / bizalmasan/ Megvallom, én ajánltalak téged nek: / bűnbánó mosollyal/ Ugye nem felejted el, hogy az én gondolatom volt. Aztán majd mi ketten együtt... LI Hálával köszönöm uralkodónk végtelen jóságát, és a te figyelmedet is f de én politikai pályára alkalmatlan vagyok.