Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

UDVARNAGY UDVARNAGY LI UDVARNAGY LI Már hogy volnál? Éppen az ilyen ember, mint te, ez való vezérségre, te, aki mindent tudsz. Éppen azért Uram. Az, aki mindent lát, aki min­den álláspontot méltányolni tud, aki mindent és mindenkit megért, az nem való politikai sze­repre. Politikai vezérnek bizonyos nagyszabású korlátoltságra van szüksége, mert osakis a maga igazát szabad hogy lássa. De hogy lásd, Uram, mennyire hálás vagyok a megtisztelő ajánlatért, mondd meg Urunknak a következőt: kétségtelen és bizonyos előttem, hogy Kublai Khan rövidesen háborút indit Szemg császár ellen.... Mindkét birodalom a szomszédunk, arra kérem tehát uralkodónkat, okvetlenül maradjon semle­ges. Mikor a nagyok harcolnak, olyan kicsi or­szágnak, mint a mienk, nem lehet szerepe. Kicsi! Ország! Az Ia-Ia királyság. Eme nagy világbirodalmakhoz képest az. / még fagyosabban/ Kötelességszerűen jelenteni fogom. De azt mondani, hogy kicsi ország.... az nem hazafias beszéd. De. Igaz. „/73/ Li tehát kétszer változik a dráma folyamán eredeti állapotá­hoz képest, s mind a kétszer deus ex machina által. Az iró mind a háromfajta állapotot ütközteti a Li-t körülvevők tu­lajdonságaival, hiszen Li környezete állandó, azaz változat­lanul erkölcstelen. Magánélet ós közélet Li társadalmában egyaránt rothadt. A többi szereplő közös tulajdonsága a sivár, de ugyanakkor tetszetős maszlaggal bevont pénz és hataloméh­ség. Az összes emberi kapcsolatot végsősoron az mozgatja, és határozza meg. A barátok ós Li arája, Lótusvirág egymást zsa­rolva és kijátszva versengenek azért, hogy ki tud több anyagi hasznot húzni Li ostobaságából, majd Li bölcsességéből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom