Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái
a lényeges kérdésköröket, melyek általánosan foglalkoztatták az első világháború előtti, s a két világháború közötti kulturális életet, nagy mértékben határozták meg a közgondolkodást és érdeklődést, e szinmü tarthatott legnagyobb érdeklődésre számot Bánffy összes szinpadi müvei között. Négyszer mutatták be, súlyos gyengeségei ellenére is siker koronázta a bemutatókat* A nagyúr ősbemutatója 1912. december 28-án volt a Magyar Szinházban, Felmerülhet a kérdés, miért nem a Nemzetiben, hiszen a két másik előbb emiitett hasonló témájú darab is beleillett a Nemzeti műsor politikájába. A magyarázatot maga Bánffy adja megs " /az intendáns! állást/ ... örömmel vállaltam, bár számomra irodalmi szempontból nagy hátrányt jelentett. Akkor készültem volt el a Nagyúr színmüvemmel. Kétségtelen volt, hogy nem adhattam be a Nemzetinek, ami másként természetes lett volna, lévén az egyetlen szinház, aki móltón tudta volna előadni, hanem más színházat kellett keresnem. Igy adtam be a Magyar Színháznak, főleg azért, mert Gombaszögi Fridát láttam ott egy "Gyger és Tudó" cimü darabban, és őt a kiadott szerepére kiválóan alkalmasnak tartottam."^ 0 / Bánffy tehát megindokolja döntését, de ez csak az egyik oldal. Annak kiderítésére ugyanis más lapra tartozik, hogy a könnyű szórakoztató darabokra berendezkedett Magyar Szinház miért vállalta e komoly és nagy lélegzetvételű dráma bemutatását. A frivol vígjátékok, intim hálószobatörténetek, szerelmi háromszögdarabok és az operett egyeduralmát 1907-től Beöthy László próbálja megtömi. A műsorra néhány klasszikus tragédia, és komolyabb művészi színvonalú darabok is kerültek. A színvonal emelése azonban a rentabilitás rovására ment, s a szinház lassanként kénytelen volt visszatérni a könnyű sikert hozó szériadarabok egyeduralkodóvá tételéhez. Lehetséges, hogy A nagyúr bemutatása még a magasabb színvonal ébrentartásához fűződik. Feltehető az is, hogy mivel a történelmi dráma a magyar müvek sorában nem volt gyakori, a szinház joggal várhatta e
