Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Tóth Agnes: Bánffy Miklós drámái

sebb és hangsúlyozottabb, mint A nagyúr esetében. Harsányi Kálmán Ellak

j át 1923»március 2-án ugyancsak a Nemzeti Szinház mutatta be, mely még a klasszikus modorú és felépítésű történelmi drámához áll közelebb. Az alakokat reális emberi indítékok mozgatják, Attila fiának, Elláknak halálát hatalmi érdekek idézik elő, s mutatják egy nemzet széthúzásának következményeit. A Bánk bánh

oz hasonlóan utalnak arra a helyzetre, amikor egy ország, egy nép elveszti erejét s történelmének le kell hanyatlania, mert vezetésébe idegenek szólnak bele. E két utóbbi szerzőnek a téma hasonlóságán túl több köze is volt Bánffyhoz? Márkus volt A nagyúr első rendezője, Harsányi pedig rajongó, elfogult kritikát irt róla, mint majd látni fogjuk. A történelmi dráma ebben az időben nem volt túlzottan nagy számú a komoly jellegű darabokon belül. Sokszor olvashatott akkoriban az érdeklődő olyan kritikát a lapokban, mely hiányolja az igazi magyar jelleggel biró történelmi darabot. A nagyúr bemutatója után viszont a darab méltató! közül nem egy kritikus köszönti ünnepélyesen e műben a várva várt korszerű történelmi drámát, mely modern utakon keresi a lehetőségeket. Ilyen próbálkozás, mint amilyen Bánffyé, valóban ritka volt akkoriban még. A modern végzettragédia az újdonság erejével hathatott. A téma grandiózus feldolgozása által A nagyúr Márkus darabjához áll közelebb. Bánffy Miklósra tehát hatott a historizálás, és a népek idealista jellegű besorolása eleve meghatározott adottságok elfogult rangsorába. Mint életérzés pedig az individualizmus határozta meg egyéniségét, s ebből következően a drámai hős alakját. n

A modern művész saját életvitelében, a polgárral való szembenállásában a szimbólum erejénél £gva láthatott reprezentatív valamit. Az egyéni élet az ő számára az Élet, hiszen a modern korban a privatizálódás,az egyén személytelen kultusza általánossá válik." ' Épp azért, mert ez a dráma intenziven épiti magába azokat