Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Budai Katalin: Adalékok a lirai dráma elméletéhez
padi, színészi alakitás által megkövetelt és létrehozott formakövetelményeknek megfelel vagy azokhoz hasonló.»'5/ Hozzá kell azonban tennie, hogy a szinpadi alakításra alkalmat adó forma és a dráma akkor kapcsolódik össze, ha az utóbbi e forma jellegzetességeit felmutatja - "bár kétségtelen, hogy e jellegzetességek köre a modern dráma felől nézve rendkívül kibővült." Ez a már-már szimplifikálónak ható elméleti alapvetés Schlegelig vezethető vissza, hiszen már ő is különválasztja az olvasásra való színmüveket a szinpadra termettektől, s a teatralitással mint a hatásmechanizmus fontos elemével számol. /Nem szabad elfelejtenünk, hogy Schlegel szóhasználata, a drámai költészet nem azonos értelmű az általunk vizsgált lirai drámával , tehát csak egyes általános érvényű megállapításai vonhatók ide, a megfeleltetés nem lehet mechanikus./ A lirai dráma már eleve - sajátosságaiból következően lemond azokról a szabályszerűségekről, melyeket a drámaesztétikák évszázadokon keresztül konstituáltak, s melyek alól a nem-lirai dráma is kénytelen kimondva-kimondatlanul kibújni s ily módon a válságot voltaképp előidézni. Peter Szondi tömör, a válsághelyzetre koncentráló drámaesztétikájában a dráma hárma kritériumának a jelenidőt, az int erpers zonalitás t és a történést tekinti. Az első követelményeknek a lirai dráma még minden nehézség nélkül eleget tud tenni: a lira a jelent, az azonnali kimondás illúzióját teremti meg. Az int erpers zonalitás t, azaz a lukácsi "emberek közti" szférát a lira csak önmagán kivül tudja megteremteni. Mivel egyszemélyes beszéd, "magánbeszéd", azaz szolilokvia: önmaga egészében szól másokhoz, lezárt egység akkor is, ha belül ellentéteket rejt is. A dialógust, azaz a dráma alapvető beszódhelyzetét, a cselekvés metakommunikációjának meghosszabbítását magába olvaszthatja ugyan, de monológszerüségét igy sem veszti el; igazi, drámai dialógus tehát nem jön létre s a történés is beemelődik a monológszerü megszólalásba. "A lira önmagában vett nyelv, és ezért a lirai drámában