Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

cselekmény irányát, éppúgy mint a Saul királyb

an Sámuel. Feriz dönt, inkább az árulást választja, csakhogy apját kiszabadítsa a börtönből, de nem áll módjában elkövetni az árulást, mert nem ismeri a szent tanokat. Először el kell azokat sajátítania. Elmegy Bahrum főbrahminhoz és tanítványául kéredzkedik: A zsarnok fegyverét nem hordhatom, /26/ Brahmin leszek... A brahmin tanítványául is fogadja, hogy legyen a tudománynak folytatója. A szent tanok elsajátítása mejdnem emberfeletti erőfeszítésre készteti Ferizt, akinek helyzetét még az is nehezíti, hogy beleszeret a brahmin lányába, Naudanába. Igy a kezdő szituációban meglévő két választási lehetősége továbbra is megmarad, de a szerelem által átszíneződik, bonyolultabbá válik: Akbár kezében apám élete, Szerelmem, Naudanám a te kezedben, Ha titkodat megőrzöm kedvedért, Apám halott; - ha nem őrizem... Oh Naudana, téged veszitlek el!^

2

^ Döntése során milyenféle tragikus bukást választott volna megának Feriz, nem tudjuk meg, mert mind a döntés, mind a tragikus bukás elmarad, valószínűleg az idő hiányában, hiszen tudjuk, Csepreghy a halállal viaskodva zárta le a drámát. Azért irjuk, hogy lezárta, mert az első három felvonás alapján nem érezzük meggyőzőnek a befejezést. Csepreghy elvágta a gordiuszi csomót, és egy váratlan fordulattal Naudanára ruházta a döntést. A lány elmegy Akbárhoz, magával viszi az apjától ellopott szent könyveket, s tettét igy magyarázza : NAUDANA Harun Kizár fiától E könyvek tartalmát kívántad dijul, Ez nyitnatá meg apja börtönét. Mikor Feriz e titkot megszerezte, Nem válthatá meg érte az apját, Ha engem elveszitni nem akart, Nem akarom, hogy apját meg ne váltsa;