Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)
Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája
Nem akarom, hogy áruló legyen; Az én szerelmem ifjú áruló, Vagy háládatlan gyermek? Nem, soha! - Igy - lettem - mind a kettő - én - magam.. J 28/7 Csepreghy ezzel a lépéssel megfosztja müvét a tragikus hőstől, elveszi tőle a cselekvés és a döntés lehetőségét. Periz, aki a második-harmadik felvonásban alakitója volt a maga eletének, a negyedik felvonásban ámulva szemléli, hogyan alakul élete a mások döntése alapján. Akbár a dráma végére lélektanilag indokolatlanul és a néző számára előkészületlenül megszelídül: AKBÁR Nagy országomban senki se legyen /29/ Boldogtalan a szultánon kivül.' ?/ A tudósokat összehívja, és átnyújtja nekik a szent könyveket tanulmányozásra: "Hogy világosság legyen mindenütt". Szabadon bocsátja Harun Kizárt, s igazán nem rajta múlik, hogy a happy end elmarad. Naudanát saját apja öli meg. Az utolsó jelenetben az igazak Ítélkeznek a zsarnok felett, és megfosztjakAkbárt az erkölcsi diadaltól. Ebben a darabban nincsenek abszolút győztesek és vesztesek, a győzelem felér egy vereséggel és viszont. Akbár kivánsága teljesült, megszerezte a szent könyveket, terjesztheti a benne lévő tanokat kedve szerint: ez csak látszólagos győzelem, mert akarata teljesülésével egyidejűleg föltárult előtte a valóság: a leigázott népek gyűlölete. Periz megérte apja kiszabadulását, de kiszabadításában neki csak közvetett szerepe volt, ezenkívül elveszítette szerelmesét, akit az életénél is jobban szeretett. Mindkét tragédiában sajátságos a szerelmes ifjú hős alakja. Sorsát előre elhatározzák akaratukon kívüli hatalmak, s nekik csak az eleve elrendelt sors beteljesítése marad. Mind Saul király Dávidja, mind az Akbár szultán Perize a szerelmes hős funkcióját tölti be a tragédiái hagyomány szerit. Szerelmük éteri természetű és nem egyénitett. Csepreghy az ő személyüket ragadja meg a drámaszöveg költőivó tételére, a dráma feszes szerkezetének lirai betétekkel történő fellazítására.
