Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

nem szükséges a tragikus hősnek feltétlenül bűnösnek lennie ahhoz, hogy összeütközzék az erkölcsi világrenddel. Elbukik a hős anélkül is annak a nagy akarásnak következtében, amely tetteit irányitja. Tragikuma éppen az akarásban rejlik, illetve a hos felfokozott szenvedélyében. Salamon figyelmen kivül hagyta a hőst környező világ befolyását a tragédiára, a tragikumot kizárólag lélektani motívumokból vezette le. Nehéz dolog Csepreghy egyetlen befejezett és alaposan kidolgozott tragédiája alapján megállapítani, milyen nézeteket vallott a tragikum természetéről, hiszen egy mü alapján kockázatos általánosságokba bocsájtkozni. Mindenesetre ami feltűnő, Gyulai felfogásától eltérő és inkább Salamon nézetével egyező Csepreghy tragikus hősének kapcsolata a bűnhöz. Saul király személyét illetően kétszer merülhet fel a bűn fogalma. Először akkor, amikor Sámuel ellene fordul, tettével és átkával megpecsételi Saul tragédiáját. Ebben az esetben nem érzem Sault bűnösnek, hiszen nem sértett meg általános emberi törvényeket, nem ütközött az erkölcsi világrendbe, s nem értünk egyet a vádlóval, nem értjük, - mert nem derül ki - milyen eszmei-erkölcsi sikról vádolja a királyt. Az előzőekben már kimutattuk, Saulnak minden szempontból igaza volt, ennek következtében tragédiája kiindulópontján vétlennek érezzük. A vétlen hős viszont nem bukhat el - a vischerigyulai tragikumszemlélet szerint - hiszen akkor megdőlne a néző hite az erkölcsi igazságszolgáltatásban, és a világrendbe vetett bizalma megrendülne* Az adott történelmi szituációban ez nem lehetett Csepreghy célja. Ezért: a drámai cselekmény során Saul szorongatott helyzetében valóban elkövet olyan bűnöket, amelyekkel megsérti az erkölcsi világrendet és egyben elvesziti a néző rokonszenvét, s csak a tragédia beteljesülésekor nyeri azt vissza, amikor Dávid királyságának elismerésével és öngyilkosságával bevallja kudarcát. Ilymódon hozzásegíti a nézőt egy olyasfajta katharzishoz, amely abban a hitben gyökerezik, hogy jogosan bűnhődik az, aki a világrenddel szembeszáll. S a tragédia beteljesülése után győzedelmeskednie kell a darab során megbolygatott világrendnek.