Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

Először más kivül és más belül. Királynak nőtt fiam fel oldalamnál, Mi kezdve van, azt ő tovább viszi; Győznöm kell minden ellenségemen, /18/ Hogy néki békét hagyjak örökül. 7 1 Ettől kezdve hozzá nem méltó játékot üz dinasztikus érdekei védelmében. -A darab kezdetén Saul király személyében olyan embert ismertünk meg, akit méltatlanul megbántottak, e kezde­ti rokonszenvlink az ellenkezőjébe fordul, ahogy a cselekmény során fokozatosan levetkőzi az emberségét, s kitűnnek alőla a zsarnokság vonásai. Az ötödik felvonásban viszont megtörik a zsarnok a jóslat beteljesülése láttán /két gyermeke meg­hal, egy megőrül/, mint hadvezér is kudarcot vall, hiszen az ellenséget Dávid veri meg helyette. Ilyen körülmények között nem látja tovább az élet értelmét s öngyilkosságot követ el. Szinte a madách-i mondat kívánkozik a darab befejezésére: "Csatád hiu az Urnák ellenében". Erkölcsi és egzisztenciális bukása fenséges és megrázó: mindenki elhagyta, akit szeretett, s emberi ós vezéri mivol­tában egyaránt kudarcot vallott. Erkölcsi kudarcát még az is fokozza, hogy amikor az egyik israeli város átáll tőle Dávid­hoz, Saul kiadja Doégnak a parancsot a város felgyújtására. Amikor tettét maga is túlzónak és elhamarkodottnak itéli, hiába küld parancsot a város megkimélésére, a parancs elkés­ve érkezik, s a város porrá ég. Ez az elhamarkodott ság Saul tragikus vétsége, amelynek okát egyaránt kereshetjük a király görcsös igyekezetében a hatalom megtartására, valamint a vé­letlen okozta sorsszerűségben. Végső összeomlásában ismét számithat a néző részvétére és szánalmára, hiszen a hős bűne a néző szemében nem áll arány­ban az érte járó iszonyatos büntetéssel. A közönségben létre­jött katharzis alkotórésze az a momentum is, amelyben Saul a tragédia végén megbékél sorsával, az isteni döntéssel, és ab­ban a reményben hal meg, hogy Dávid azok szerint az elvek szerint fog uralkodni, amelyek szerint ő szeretett volna: SAUL Az Ur, kinél a népek sorsa V an kiszabva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom