Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

Szükség és idő szerint, Választott hőse homlokára irja A titkos jelt, amelynek kulcsát a nép Szivében rejti el. Ifjú király! Tedd naggyá, tedd boldoggá Izraelt, Minővé én akartam, - én - meg - áldlak Dávid! - Mikól - te fogd be a szemem, /Meghal./ DAVID Pihenj derék hős, igérem neked: Sirod szabad nép koszorúzza meg.^-^ Az elmondottakból kitűnik, hogyan valósította meg elképzeléseit Csepreghy a tragikumról, a tragikus vétségről, a tragikus hős bukásáról és az azt követő katharzisról. Felmerül bennünk a kérdés, hogyan kapcsolódik Csepreghy dramaturgiai gyakorlata az 50-es«60-as«70-es évek Magyarországán elterjedt esztétikai nézetekhez, mit vett át azokból és monnyiben tért el tőlük. Bár e korban Magyarországon összefüggő esztétikai-dramaturgiai rendszer nem született, az irodalomtörténészek mindig nagy jelentőséget tulsjdonitottak a színjátszásnak, rendszeresen irtak szinibirálatokat, amelyekben kifejtették dramaturgiai elveiket a tragikumról, ezeket ismerhette Csepreghy, és ezeket építette be dramaturgiai gyakorlatába. Az 50-es, 60-as évek dramaturgiai elveit Gyulai Pál és Salamon Ferenc fogalmazta meg a legfrappánsabban. Gyulai a Dramaturgiai dolgozatok c. kétkötetes müvében tette közzé e tárgyban irt cikkeit és tanulmányait, Salamon Ferenc pedig 1855-65 között rendszeresen jelentette meg szinibirálat8it a Budapesti Hírlapban, a Pesti Naplóban.valamint Arany János két lapjában:a Szépirodalmi Figyelőben és a Koszorúban. Munkásságuk nem volt előzmény nélkül, nézeteik kialakításához felhasználták Erdélyi és Henszlmonn dramaturgiai elképzeléseit, s Gyulaira nagy hatást gyakorolt Kemény Zsigmond tragikumfelfogása /E

szmék a regény és a dráma körül/

. Bár Gyulai és Salamon valószínűleg nem ismerte a Hegel-tanitvány, Vischer tanait, tragikumszemléletük sok vonásában hasonlít egymásra. A vischeri tragikumelmélet sarkköve az a követelmény, hogy a tragikus hős feltétlenül vétkes le-