Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Kincses Edit: Csepreghy Ferenc dramaturgiája

állhet jól a bittarmer reisender."'-" Külföldön olyan magyarokkal is találkozhat az ember, akik magyarságukat levetik, mint egy kopott ruhát. Ennek a viselkedésnek a kritikája hangzik az alábbiakban: KÁROLY" /

Táskájából előveszi a német ruhákat/ Jertek hát elő, ha a barátság úgy kivánja, megteszi ezt sok magyar nyegleségből is - s mi több, nemcsak ruhát, de nyelvet, szokást, erkölcsöt is cserél. /6/ - No, nálam ez nem lesz eset soha...' ' A másik jelenség, amely ugyanilyen intenzitással vonul végig a művön: az asztalosmesteri tudat. Ez szintén alapvető attribútuma és meghatározója lehetett Csepreghy bécsi tartózkodásának. Ez nagyon fontos tény, mert a magyar irodalomban korábban kevés olyan vigjáték volt, amelynek légkörét, cselekményét, fordulatait egy bizonyos mesterséghez való tartozás adja. /Ilyen pl. Vahot: Kézműves /1847/ c. népszínműve/. A főhős asztalosmester, asztalos-nagyüzemben helyezkedik el, és határidőre megrendelnek tőle öt szobabútort. A cselekmény alkalmat ad Sándornak és Csepreghynek arra, hogy szakmai ismereteit fitogtassa, s a darab minden más szereplője - szakmabéli, - igy szakszerűen itéli meg Sándor munkáját. Cselekménymozgató funkciót tölt be a darabban, hogy hőse kiváló mesterember, és megbecsültetésének is ez az alapja. Sőt olykor a szakmai ismeretek még humorforrásként is szolgálnak, például az alábbi jelenetben, amelyben Sándor és Steinmiller beszélget a szakmai szókincs sűrű használatával, mig Steinmiller a bútorra érti a kijelentéseket, addig Sándor szerelmesére, Nettire. STEINMILLER Ez Íróasztal, nyolc nagy, nyolc kis fiókkal; ide ezen ereszték mögé rejtett fiók jön, ez nagy vigyázatot és ügyességet igényel, mert ez a fő! SÁNDOR Az a fő...! És gyönyörű hajfürtök rajta. /

hangosabban/ Mint a legsötétebb ébenfa. STEINMILLER Ezer mennykő és villámlás! - Ez már sok. Hányszor mondjam még, hogy mahagonifából lesz c ,/7/ az egész!' '