Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

előadáson már szavalták, nyomtatásban valamivel később jelent csak meg. Zolky forditója ellene volt a darab magyarításának. Ebben az ügyben közölt Páncsy Lajos, "a pesti nemzeti szinház drámarendezője" nyilt levelet Megnyugtatás Zolky fordítójának cimmel. Az 1841. febr. 23-i keltű levélben Páncsy aláhúzza, hogy többek véleménye szerint a Zolky-dráma helyszínének Magyarországába áttételével semmit sem vesztett a mü, "azt sem a fordító úr, sem a világ bármely esztétikusa sem fogja megmutatni, hogy Zolkyban a többi személyek abszolút német természetűek vagy hogy a cselekmény olyan, melly csak Németországban történhetett. Zolky pedig lengyel charaktereben meghagyatott, s igy a műnek csak érdeke nevelkedett /.../ Hogy Zolky Magyar- vagy Németországban diákoskodott-e, magyar vagy német gróf leányát mentette ki a lángokból, ez a dolog lényegére /.../ valóban mindegy. Gróf Biederstein szerepe pedig lélektani szempontból inkább magyar mint német ter mészetü. A magyarítással /Egressy végezte!/ az igazgatás és a műértő többség óhajtásának hódolt. Az első előadáson Egressy választotta Az élő szobor

t. a második előadáson az eredeti terv szerint Kölcsey verse szerepelt/

108

/. A Zolkynak megvolt az ellenzéke. A Közlemények ismeretlen birálója hivatkozott a minden száműzött iránti magyar rokonszenvre, de elitéli Zolky munkakerülő voltát. Amikor Teréz megkérdezi, miért nem keres Zolky valahol alkalmazást, hogy becsületesen élhessen, Zolky büszkén feleli: mert szabadságát mindennél inkább szereti, s inkább koldtxl, semhogy becsületes munkával valamit megérdemeljen. Az ilyen mondásokat eztán top sok kisérik... A cikkíró sajnálja, hogy a báró-író illy embert tett a szabadság eszmék repraesentánsává /.../, illy zavart agyú legény ne képviselje a szabadságszeretetét/

10

^/. A Magyar Játékszini Krónika tanúsága szerint Bajza nem nyilvánított véleményt az első bemutatóról. Nem tartjuk kizártnak, hogy a fentebb említett B. jelű cikket Ő irta, magabiztossága, elvei, kioktató, majd fenyegető hangja is erre mutatna. A későbbi, aug. 21-i előadásról irt jegyzetében voltaképen csak a címszerepben vendégként fellépő Lendvay játé-