Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 18. (Budapest, 1985)

Csapláros István: Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar szinpadunk lengyel repertoárja

atyafi

t , majd visszatérve Kassára dec. 15-én A 8 garasos /36/ Bekapcsolódva az országos lengyelbarát hangulatokba, a kassai szinészek lengyel tárgyú bemutatói jelentősek, hiszen a kassai színtársulat működése az 1820-1830-as évek fordulóján színháztörténeti korszakot jelöl, a budai feltételek létrejöttéig maga köré tudta gyűjteni a legkiemelkedőbb szinészegyéniségeket. •. II, A VÁRSZIKHÁZ MŰSORÁBAN Egy Lembergben élő színházbarát magyar 1833* tavaszán a Honmüvésznek a következő sorokat irta: "Galicziának fővárosában lengyel szinhazi mutatványok is adatnak. Szerencsés lengyelek! kik fővárostokban anyai nyelven hangoztattak szinpa/37/ dótokon!" Az ismeretlen levelező nem tudhatta, hogy •^embergnek már 1780-tól kezdve - némi szünetekkel - éveken át volt saját szinhazi élete ós 1809-től számitható folytonossága, • • A lembergi ismeretlen magyar vágya hamarosan teljesült. Amikor a kassai társulat tagjai megtudták, hogy a német bérlő otthagyta a Várszínházát, a főként drámai szinészekbol álló kassai csoport Budára jött és megkezdte folyamatos szereplését az 1833. júl

f 7-i megnyitó előadással. A tagok között ott látjuk az első évben Barthát, Megyeryt, Telepyt és Kantomét, majd 1835-től Szentpéteryvel, Udvarhelyivel és Egressyvei frissül fel a társaság. Néhány hónapig Déryné is fellépett ebben a színházban. Az e szinpadon szereplő első lengyelek, Stibor vajda és felesége, Dobruchna történelmi alakok, Kisfaludy Károlynak a korához szóló darabjában a néppel kegyetlenkedő, kizsákmányoló főurak. /1833. szept, 30/. A Várszinház kassai művészei már működésük első három esztendejében hat külföldi szerző lengyel tárgyú müvét és egy lengyel szerző vígjátékát prezentál ták. Van köztük érzékenyjáték, királydráma, családi kép, és persze olyan müvek is, amelyeket még kassai társulati korukban szirtre vittek.