Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
kára* Macbethjében kiosit több a befelé való viaskodás, mint kellene; hisztérikusabb, modernebb, mint elődei* Ismét a lélekelemzésre épit. Nem a véres középkori alakot formálja meg, hanem a modern embert, aki gyönge vágyaival szemben, s aki egyre kapkodóbb lesz a benne rejtőző, de irányithatatlan tulajdonságai miatt. Természetes, szuggesztív beszéde, egyéni felfogása mindenképp érdekessé teszi kísérletét. A Ladyt Hettyey Aranka alakítja. Közte és Ódry közt stílusban éles nemzedéki ellentét feszül. Szavalása, üres pátosza a régi korokat idézi, s teljesen alkalmatlanná teszi a bűnre csábitó, erős akaratú asszony eljátszására. Ódryéhoz legközelebb Palágyi és Nagy Adorján /Banquo illetve Macduff/ áll;az utóbbi szinész pályája egyik csúcsát éri el e szerepben. Egyszerre tudja eljátszani a korrekt, higgadt nagyurat, a temperamentumos katonát és a hazája sorsán aggódó becsületes embert. Az 1931-as előadás sem lesz tökéletes, de néhány ponton előnyére változik. A színpadkép, melyet üpor Tibor tervezett, szakit a naturalizmussal s újabb lépést tesz a stilizálás fele. Erősödik a ballada-szerűség, a szinpadon levő oszlopok közt feszülő boltivek, a közöttük gyorsan változó díszletek, a világítás zordon színei valamennyire misztikussá teszik az előadást. Még igy is sok marad azonban a reális részlet. A szinpadkép hiányosságai Hevesi drámaértelmezéséből is adódnak. Nem a történetiséget, hanem a lélektani vonalat húzza alá, s ezért számára nem elsőrangú szempont a középkoriság érzékeltetése. Némi javulás tapasztalható a szinészi játékban. A beteg Ódry szerepét Kiss Perenc veszi át, elég kevés időt kapva a szereptanulásra. A közönség már régóta neki szánja, hiszen megjelenésének robosztussága, egyéniségének ősereje predesztinálja a szerepre. Később a M acbeth elsőrangú alakításai közé érik be, de itt még némi hiányosság tapasztalható. Kiss Perenc III. Richárdhoz közelíti a figurát, kemény lesz, kegyetlen, szinte eredendően a gonoszság zsenije. Elmarad Macbeth önmarcangolása, félelme a gyilkosságtól. Túl hamar
