Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
erősen a befolyása alatt állnak. E játékmesterek /Both Béla Nagy Adorján/ irányítják a próbák időszakát, végzik a konkrét munkát, de általában Németh Antal elképzelései szerint, s nemegyszer személyes közreműködésével. Shakespearere 220 előadás jutott, ezek megoszlanak a Nemzeti Szinház, a Kamaraszínház, a Margitszigeti Szabadtéri Szinpad, a Városi Szinház és a Magyar Művelődés Háza között. Németh Antal Shakespeare-rendezéseire általában jellemző hogy nem a dráma érdekli, hanem a saját elképzelése, s ez időnként gyökeresen szembeáll Shakespeare-ével. Munkájában mindig van valami öncélúság. Amit csinál, az ahhoz a túlzott rendezőkultuszhoz hasonlít, amit a weimari Németországban tapasztalhatott, vagy Reinhardt példáján láthatott. Az utóbbit maga sem tekinti példaképének, de színházi naplója szerint egy dologban követni szeretné. Ezt irja 1929. júniusában: "... igen elegánsan rendez, de egy felületes színpadi kókler. Mindent a segédei állitanak be, és ő csak a végső simításokat adja... Egyet tanultam tőle, hogyan kell nagyképűség nélkül fölényesen viselkedni!... Enélkül /6/ nincs jó rendező!" 7 7 Ezt a bejegyzést olvasván két dolog juthat eszünkbe. Egyrészt a játékmesterek szerepe, akik bár időnként önálló munkát is kaptak, általában csak a Itémeth Antal rendezése alatt futó előadások színpadra aidai, próbálás! munkáit végezték. A rendező csak időnként jelent meg a próbán és elképzelései is csak egyes részekre vonatkozóan voltak. Ilyen esetre jó példa az a rendezőpéldány, ami a Szent ivánéji álom 1937-es előadásához készült, s amiről később részletesen beszélünk. Németh Antal rendez, Both Béla a játékmester. A rendezőpéldány » gépelt, aprólékosan kidolgozott munka, mellette viszont sűrűn szerepelnek Both Béla megjegyzései. Németh Antal ugyanolyan képzett, ötletgazdag rendező, mint Hevesi Sándor. Vannak maradandó, máig emlegetett rendezései. A Shakespeare-darabok szinpadraállításai közül néhánynak a színvonala egészen magas, mint például a később elemzendő Macbethé /1939/. De ezek mögött az előadá-
