Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

sok mögött nincs olyan egységes koncepció, mint Hevesinél. Az egyetlen vezérfonal, amire szinte valamennyi felfűzhető, az újat-hozni-akarás vágya. Elméletileg ezt megalapozni, rendszerré kidolgozni azonban nem tudta, hiszen ehhez egész drámákban kellett volna gondolkodnia, s nem szimpatikus jelenetekben. Hogy mennyire eltérő a két hasonló képességű rendező felfogása, annak illusztrációjaként készítettem el a párhuzamos és az összehasonlító elemzéseket. II. Két Shakeapeare-tragédia párhuzamos elemzése Hevesi Sándor és Németh Antal rendezésében !• Hamlet /Hevesi rendezése/ Hevesinél a Hamlet a Shakespeare-életmü kitüntetett /7/ pontja. Már 1896-ban tanulmányt ir róla.

7 u Igazgatói korszaka alatt háromszor rendezi újjá. Mindhárom rendezés kiindulópontja az az 1923-as előadás, amit elemzésem tárgyául választottam. Hevesi szerint Hamlet alakjában a felelősségteljes emberiség ütközik össze a végzettel. Shakespeare főhősét elszigeteli a történelemtől, családtól, országtól, a dráma egy nagy családi titok gyűrűje. Fő kérdése az élet és a halál, ezt jelzi az is, hogy mig a többi Shakespeare-alakokat csak a dráma végén árnyékolja be a halál, addig Hamletnél kezdettől fogva ez a gondolatok fő tárgya. Hamlet alakjában a tökéletes idealista, a mindenütt igazat és jót kereső ember ölt testet. Lángelme, művészi lélek, aki a mindennapi élet viszonyai közt nem érzi jól magát. Hamlet maga a tiszta erkölcs, Wittembergában ábrándjaiból védőburkot font maga köré, ahonnan kiszakítja apja halála. Ekkor anyját is elveszíti. Kételkedő, kutató szelleme azonban megakadályozza, hogy erős gyanú alapján cselekedni tudjon, igazságvágya új és új bizonyítékokat keres. Nem passzív hős, hiszen cse-