Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

sulat sértődékeny, rivalizáld sztárok gyülekezete, s ezért nagy átalakításokat végez. Az elbocsátások nagy száma, s főleg titkos jellege azonban létbizonytalanságot idéz elő a szinészek között, s ezt megsinyli játékuk is. Tizennyolc tagot küld el, köztük Várad! Arankát, Gál Gyulát és Rózsahegyi Kálmánt, s helyüket magánszínházak színészeivel tölti fel. A nem elég gondos válogatás azonban szerepfeszültségekhez vezet, a szinház egyes szerepkörökre több nagy színészt is tart, igy sokan nem jutnak tényleges feladatokhoz. Emeli a társulat szinvonalat a tehetséges pályakezdők alkalmazása. Ekkor kerül a színházhoz Szeleczky Zita, Lukács Margit, Major Tamás, Ujlaky László, Mészáros Ági, Szabó Sándor és Pásztor János. N8gy gondot fordit a technikai rész felújítására. Uj körhorizontpálya épül, új függönyök kerülnek fel, bevezetik a körhorizontvilágitást, új rivaldát kapnak és központi vezénylésü nézőtéri reflektorokat. Két nézőtéri vetitőkamrát állítanak fel, javítják a hangerősitést. Ezek az intézkedések, ha nem is oldják meg véglegesen a szinház technikai gondjait, a Hevesi-korszakhoz képest mindenképpen jobb feltételeket teremtenek. Németh Antal rendezéseiben sokszor él, /időnként visszaél/ ezekkel a lehetőségekkel. Shakespeare neki már nem oJyan fontos, mint Hevesinek, mindössze egyet jelent 8 sok szerző közül. /Hevesi szellemével egyébként is aligha rokonszenvezett; ő távolítja el Horváth Árpádot a színházból./ Nem dolgoz ki Shakespeareről elméletet, csak egyes drámákban gondolkodik. Még leginkább azokkal a darabokkal kísérletezik, amelyek a misztikum, az irracionalitás felé hajlanak, s igy bizonyos szempontból közel állnak az általa kedvelt müvekhez, Az ember tragédiájáh

oz, a Csongor és Tündéh

ez és a Pausth

oz, Igazgatása alatt huszonegy felújit as van, ebből kettő ősbemutató. Ő maga rendez tizenhat előadást, négyet más; öt esetben veszi igénybe azoknak a játékmestereknek a segítségét, akiknek a hivatalát ő hozta létre, s természetesen