Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/
sikfelületek, foltok, egyszerű képek láthatok. Ezek kialakításában nagy segítségére van a Nemzeti Szinház két díszlettervezője, Kéméndy Jenő, majd ennek halála után tanítványa, ifjabb Oláh Gusztáv. Kéméndy festőművésznek indult és Münchenben tanult, ösztöndíjjal. Maga is művész, igy nemcsak mesteremberi szinten van tisztában a szinpad! látvány kialakításával. A festett diszletek mellett megnő a világítás jelentősége. Hevesi a Rembrandt-festményeken látható fény- és árnyékkontrasztra épit. Ezen a stilizált szinpadon először az 1922/23-as évadban mutatkozik be Shakespeare, s a kritika osztatlan elismeréssel fogadja. Először csak a Lear király t, a Hamlete t. A velencei kalmár t és a III. Richárd ot játszatja igy, a többi darab a hagyományos keretek között pereg. Az ellentét kiáltó, Hevesi ezzel megnyerte első csatáját. A kritika nemcsak a játék gyorsaságát, szöveghüségét méltatja, de jellemző módon olcsóságát is. Hevesinek tehát sikerült megtalálnia azt a középutat, amely a közönség látványigénye, a szinház lehetőségei és a saját elmélete között húzódik. Az 1923/24-es évdra beígéri az Antonius és Kleopátra , a Tévedések vígjátéka és A makrancos hölgy hasonló szellemű újrarendezését. 1924 májusában megnyilik a Nemzeti Szinház Kamaraszínháza, mely újabb lehetőség Hevesi kezében. Az épület a régi Blahe Lujza Színházé volt, amely az Unió Rt. bukása után kerül a Nemzeti Szinház igazgatása alá. A kis nézőtér, az intim szinpad új környezetet teremt Shakespeare drámáinak. Megszűnnek a Népszinház összes akusztikai hibái, végre valóban érthetővé válik a shakespeare-i szó, s lehetőség nyilik a finomabb gesztus- illetve arcjátékra. A szinészi játék, a szinpadi megoldások egyszerűsítése mellett Hevesi egy harmadik módszert is kitalál, amivel Shakespeare darabjait színvonalasabban lehet előadni. A kiindulópont itt is a két kor színpada közötti különbség. Ennek a megoldásnak a kulcsa magában a drámában van. Hevesi a dráma szövegét sérthetetlennek tartja, ez azonban nem vonatkozik az abban foglalt utasításokra. Ezt nem Shakespeare,
