Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

neszekre kellene bizni, hiszen ők a megelevenedett kellék szerepét töltik be, jelenlétükkel hozzájárulnak a hősök lelki folyamatának alakulásához, De ha a pár szavas szerepeket nem is osztjuk a szinház vezető színészeire, az összjátékra mindenképp ügyelni kell. Összjátékot jelent, hogy minden szerep aprólékosan ki legyen dolgozva, az előadásban ne keveredjenek különböző játékstílusok és egyéni ambiciók. Ehhez természetesen szinészi alázatra, fegyelemre és nem utolsósorban sok-sok próbára van szükség. Utóbbi feltétel azonban ritkán áll a Nemzeti Szinház rendelkezésére, ez, valamint a már emiitett, kevert stilusú társulat sok nehézséget okozott Hevesinek. A legszembetűnőbb kudarca a Macbeth 1926, január 14-i előadása volt, amely után a kritikák egyhangúlag jegyzik meg, hogy Ódry Árpád /Macbeth/ természetes beszéde és szuggesztivitása mellett kiáltó kontrasztként hatott Hettyey Aranka /Lady Macbeth/ üres pátosza és deklamálása. Hevesi igyekszik kiküszöbölni ezeket az egyenetlenségeket, akár mellőzések árán is. A régi társulat egyik jelentős alakja Bakó László, kinek félreállítását már 1923-ban számonkéri /2/ tőle a sajtó. ' Bár a kritikusok szerint is modoros a beszéde, rosszul osztja be az erejét, játéka ingadozó, de gyönyörű alakja és hatalmas hangja van. Bakó tipikus képviselője annak a szinészrétegnek, akik tehetségtelenségüket a nagyoktól ellesett gesztusokkal, széles mozdulatokkal és nagy hanggal próbálták lelplezni, nem kis közönségsikerrel. Hevesit azonban pontosan ezek a képességek nem érdeklik. A szinészi játék területén kifejtett tevékenység Hevesi életmüvében nagy fontosságú, de Shakespeare-ért tett kísérleteinek csak egy lépése. A színészekkel általában a szinház modernizálása miatt foglalkozik. A Shakespeare-drámák rossz előadásának gyökerét nemcsak a rossz színészekben keresi, hanem a színpadtechnikai problémákban. Elméletének kiindulópontja az, hogy a szöveg szent

. Nem szabad jeleneteket kihúzni, átírni, shogy ezt még a 20. század elején is tették. A velencei kalmár egyes részeit átcsoportosították