Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

neszekre kellene bizni, hiszen ők a megelevenedett kellék szerepét töltik be, jelenlétükkel hozzájárulnak a hősök lel­ki folyamatának alakulásához, De ha a pár szavas szerepeket nem is osztjuk a szinház vezető színészeire, az összjátékra mindenképp ügyelni kell. Összjátékot jelent, hogy minden szerep aprólékosan ki legyen dolgozva, az előadásban ne ke­veredjenek különböző játékstílusok és egyéni ambiciók. Ehhez természetesen szinészi alázatra, fegyelemre és nem utolsó­sorban sok-sok próbára van szükség. Utóbbi feltétel azonban ritkán áll a Nemzeti Szinház rendelkezésére, ez, valamint a már emiitett, kevert stilusú társulat sok nehézséget okozott Hevesinek. A legszembetűnőbb kudarca a Macbeth 1926, január 14-i előadása volt, amely után a kritikák egyhangúlag jegyzik meg, hogy Ódry Árpád /Macbeth/ természetes beszéde és szug­gesztivitása mellett kiáltó kontrasztként hatott Hettyey Aranka /Lady Macbeth/ üres pátosza és deklamálása. Hevesi igyekszik kiküszöbölni ezeket az egyenetlenségeket, akár mellőzések árán is. A régi társulat egyik jelentős alakja Bakó László, kinek félreállítását már 1923-ban számonkéri /2/ tőle a sajtó. ' Bár a kritikusok szerint is modoros a be­széde, rosszul osztja be az erejét, játéka ingadozó, de gyö­nyörű alakja és hatalmas hangja van. Bakó tipikus képviselő­je annak a szinészrétegnek, akik tehetségtelenségüket a na­gyoktól ellesett gesztusokkal, széles mozdulatokkal és nagy hanggal próbálták lelplezni, nem kis közönségsikerrel. He­vesit azonban pontosan ezek a képességek nem érdeklik. A szinészi játék területén kifejtett tevékenység Hevesi életmüvében nagy fontosságú, de Shakespeare-ért tett kísér­leteinek csak egy lépése. A színészekkel általában a szin­ház modernizálása miatt foglalkozik. A Shakespeare-drámák rossz előadásának gyökerét nemcsak a rossz színészekben ke­resi, hanem a színpadtechnikai problémákban. Elméletének kiindulópontja az, hogy a szöveg szent . Nem szabad jelene­teket kihúzni, átírni, shogy ezt még a 20. század elején is tették. A velencei kalmár egyes részeit átcsoportosították

Next

/
Oldalképek
Tartalom