Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

újítani akarása rokonitja Hevesivel, de mint látni fogjuk számára nem annyira Shakespeare a fontos. Ennek a ténynek nemcsak egyéniségében, érdeklődésében lelhetjük meg a magyarázatát, de a korszakban is. Hevesi munkássága egybeesik egy általános, egész Európára jellemző Shakespeare-reneszánsszal. A XX. század embere újra felfedezi a brit drámaköltőt, rácsodálkozik modernségére. A rendezők számára szinte kihívásként hat Shakespeare ós a modem szinpad ellentéte. Németh Antal korában mindez már veszített az újdonság jellegéből, a probléma megoldottnak tűnik, Shakespeare nem központi kérdés Európa szinházi életében. Végül néhány szó arról, hogy milyen módszereket alkalmazok az egyes előadások elemzésénél. Három lehetséges változatot dolgoztam ki. Az első a részleges elemzés, melyet akkor használok fel, mikor a forrásanyag hiányossága miatt a teljes leírás nem áll módomban. Ezek a részleges elemzések az egyes rendezői koncepciók illusztrálására szolgálnak, az előadás egy-egy aspektusát /színpadkép, drámaelemzés, szinészmozgatás stb./ ragadják meg. A másik két módszer a párhuzamos és összehasonlító elemzés. A párhuzamos elemzés csak dokumentálni 1gyekszik a rendező munkáját, nem kivánok vele Ítéletet alkotni, a rendezőket egymással összehasonlítani. Ezt a feladatot az összehasonlító elemzés oldja meg. A két fajta elemzésre példát a szakirodalomban nem olvastam, igy magamnak kellett módszereimet kialakitani. Az összehasonlító elemzésnél az előadásról, a rendezői elvekről mondottakat különböző források összegzésével készítettem el. Kiinduló pontként az elméleti munkásságot szerettem volna venni, de ez Németh Antal esetében nehézségekbe ütközött. Az egyes szinpadi alakok elemzésénél figyelembe vettem a szinészválasztást, a szinészi játékról irt kritikákat, a szövegkönyvek húzásait és a rendezői utasításokat. Az elemzés célja a megvalósult rendezői koncepció felmutatása volt. I. Rendezői elméletek fejlődése /1922-1945/ 1. Hevesi Sándor /1922-32/ Hevesi Sándor igazgatói korszakának egyik legnagyobb eredménye a magyarországi Shakespeare-kultusz fellendítése volt.