Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)
Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza
a közönséget. A rendezés nemcsak kellékeiben akarta a mához közeliteni a témát. A modern gondolkodásmódnak megfelelően igyekezett mélyebb értelmezést, többrótüséget adni a szituációknak az alakoknak. Az újszerű előadásnak nem volt kritikai visszhangja. Pedig a néhány hónappal később Magyarországon vendégszereplő Moissit hosszan faggatták a riporterek, hogy mi vezette őt arra, hogy modern jelmezben játssza Hamlet szerepét. 772 "^ 77 Palasovszkyék a játéktér lehetőségeinek a kibontakoztatásával is kísérleteztek. A valóság vagy egy-egy történelmi kor illúzióját keltő élethűen berendezett színpadok hagyományával kivántak szakitani. Elutasították az úgynevezett skatulyaszinpadot, amely csak statikus keretet jelent a játéknak. De Palasovszkyék teljességre törekvő színháza számára nem volt megfelelő a pusztán látványosságnak tekinthető mechanikus szinpad, sem a kuriózum-számba menő aréna. Az új szinpad - amelynek megteremtésén fáradoztak - megfelelő teret tud majd nyújtani az irói, rendezői, tervezői fantáziának, amely csupán jelezni és nem ábrázolni kivánja a valóságot. Nemcsak a mozgáskompoziciókat, de többnyire a "valóságdrámákat" is leegyszerűsített diszlet nélküli vagy jelzésszerű díszletekkel, körfüggönnyel ellátott szinpadon játszották. Mindent a játék bensőséges voltának és a nézők fantáziájának kellett pótolnia, megteremtenie. Már 1928-ban előfüggöny nélkül kezdték és zárták a Mecha nizált ember cimü előadást. Konferanszjátékok alkalmával előfordult a nyilt színen történő bediszletezés is. A naturalista kulisszákat gyakran drapériákkal pótolták, de próbálkoztak a kulisszák mozgatásával is oly módon, hogy a szinpad /22/ képe a játék közben alakult át. 7 7 A szinpadi mozgás magas szinvonalú fejlesztése lehetővé tette az "emberkulissza" alkalmazását is. Szinészek alakitották a tárgyakat, gépeket, falakat, épületeket, mint például a Bilincsek cimü mozgásdráma előadásán.
