Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza

A színpadi világítástechnika felhasználásában is számos megoldással próbálkoztak. Uj jelenségek voltak a fekete-fehér vagy színes technikájú árny játékok. A fehér háttéren megjelenő árnyalakok és a szinpad előterében lévő alakok együttes vagy kontrasztos mozgatásával is dolgoztak.Oláh Gusztáv operaházi kísérletein kivül egyedül ők próbálkoztak a fénykulissza, a vetített diszlet alkalmazásával. A szinpadi világítás, fényhatások emocionális kifejező voltát felhasználták például zenemüvek interpretálásához, hang- és fénykompozíciók összeállításához. A rendezés egyik alapelve volt, hogy minden alkalommal a darab, a szerep, a művészi szándék szabja meg a játékban a realitás vagy a megkomponáltság fokát ós a játék folyamán változó viszonyát. A szinészi alakitásban az intuitiv átélés és a tudatos szerepformálás egységét próbálták megteremteni. Az átélés vagy az alakítás változó intenzitását a színészi alkattól, a szereptől, a műfajtól tették függővé. A romantikus vagy groteszk előadásmód a tudatos alakitást. a drámai műfajokban a lehető azonosulást tartották helyesnek. Abból indultak ki, hogy ráció és emóció éppúgy, mint minden emberben, a művészben ós a nézőben is együtt vannak jelen. Ezért játékaikban az ösztönösség és a tudatosság művészi szintézisének megvalósítására törekedtek. c UT A SZINTETIKUS KÓRUSDRÁMA MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ Az előadások során fokozatosan háttérbe szorult a kabaréjelleg,újabb törekvéseknek adva át helyét. A Palasovszky vezette szakszerű stúdiómunka a kórusokat, parlaaó^játékokat, táncdrámákat szerveseti)szárpadl egység felé közelitette, hiszen az új színházművészet megteremtésének legfontosabb feladata a drámai kórusszinpad kialakítása volt. A kórus alkalmasnak mutatkozott arra, hogy benne az új kor tömegszelleme nyilvánuljon meg. Ettől a művészettől várták, hogy mind a szemlélő, mind a résztvevő számára olyan