Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza

mozgásdráma kialakulása a szintézist jelentő kórusdráma, az Ayrus leánya elemzésének bevezetéseként kerülnek tárgyalásra. A JÁTÉKA LKA IMA K A szinjátékok helyének, idejének áttekintése sok mindent elárul az előadásokról. Nemcsak a szinpadi felszereltség, a helyi adottságok közvetlen hatására gondolok - bár ez sem hagyható figyelmen kivül -, de ebből a szempontból is megközelíthető a közösség társadalmi összetétele, s a szinjáték célkitűzései, igényessége. Az első előadások a munkás lmltúrmozgalom keretén belül születtek kultúrotthonok dobogóin, hevenyészett szinpadokon. Ezeken az előadásokon az elsődleges cél a népmüvelés és az agitáció volt, gyakran kapcsolódtak szemináriumokhoz, gyűlésekhez, szervezeti megmozdulásokhoz. Többnyire a munkás Önképzőkörök tevékenységével is kapcsolatban álltak, s az előadásokon a hivatásos művészek mellett műkedvelők is szerepet kaptak. A nézőtéren meghitt, jóindulatú várakozással fogadták az előadásokat. A műsor összeállításában az irodalmi jelleg volt a meghatározó, a forradalmi lira klasszikus ós modern képviselőinek - Petőfi, Ady, Ember Ervin, V/alt Whitman - müvei alkották a gerincét, zeneszámok, pantomimek, esetleg sportbemutatók kiséretében. A későbbi munkáselőadásokon már szinpadi jelenetek, szatirák, táncok is szerepeltek, és természetesen a legkedveltebb műfajjá való szavalókórusok. Állandó műsorszámmá vált például Petőfi Parkasok dala és Kutyák dala cimü verseinek szavalókórus számára való átdolgozása, melynek sorait a közönség spontán megnyilatkozásként a kórus/7/ sal együtt szavalta. 17 Korántsem volt ennyire egységes a vasárnap délelőtti matinék közönségének összetétele és hozzáállása. Ezek színhelye a Zeneakadémia Kamaraterme, technikailag jobb felszereltségű, de meglehetősen kis játéktér volt ez. Előnyéül szol-