Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza

galt, hogy nem volt annyira elkülönítve a néző tér tol, mint a "kukucskáló" szinpad. Itt tartották az Föld és a Cikkcakk estek, a Rendkívüli Szinpad és a Prizma Szinpad előadásait, ez volt tehát a szinházi kisérletek szinhelye. A vasár napi matinék közönsége már nemcsak munkásokból állt, bár valószínűleg közülük többen látogatták ezeket, mint a hivatalo szinházak esti előadásait. A nézők nagyobb részét polgári, értelmiségi fiatalok alkották, akiket a szinház vagy az új megoldások, új mondanivalók vonzottak ide. Az újságcikkek tanúsága szerint a közönség mindig lelkesen és tetszéssel fogadta a műsort, bár a kritikusok gyakran értetlenül álltak szemben nemcsak az előadással, de a nézők tapsával is. Néhány bemutató számára a hivatalos szinházak felszereltségére, nagyobb befogadóképességére is szükség volt. A Zöldszamár Szinház a Csengery utcai Művész Szinpadon, a Madzsar Alice vezette Mozgásmüvészeti Stúdió a Révay utcában,az Uj Színházban és a Belvárosi Szinházban tartotta előadásait. Az Avrus leánya bemutatója a Fővárosi Operett szinpadán volt az Uj Thália első előadása - Felkai-Folkman Ferenc: Bábel pedig a Magyar Szinházban, igaz, csak délelőtti műsorban. Ez utóbbit a közönség olyan nagy siiierrel fogadta, hogy a szinház igazgatósága elhatározta, hogy az előadást felveszi a szinház repertoárjába, de ez a terv később meghiúsult. Készi tettek egy előadást Ernst Toller Géprombolók cimü luddita drámája felhasználásával a Feld-féle Budapesti Szinházban. Itt fa állványzatot építettek a színpadra oly módon, hogy akár száz tagú munkáskórus is mozoghasson rajta. Ezt a darabot azonban a főpróbát követően betiltották. A többivel összevetve ezeken az előadásokon volt a legvegyesebb összetételű és a legkonzervatívabb Ízlésű, a hagyományos szinházi formákat kedvelő közönség. Sokan kellemes mulatságot remélve foglalták el helyüket, de a játékon csak zavarukban nevettek. Egyesek felháborodásukban bántó megjegyzésekre is ragadtatták magukat. Az előadások azonban mindig telt ház előtt folytak, és a nézők nagy része lelkesen tapsolt a játéknak. És ez bizony Hevesi Sándor vélekedé-