Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Molnár Ágnes: Palasovszky Ödön színháza

is • KÍSÉRLETEK AZ UJ SZIMHÁZ MEGVALÓSÍTÁSÁRA Palasovszkyék szinházi munkásságából két korszak, két különböző tendenciájú út rajzolódik ki. Az első 1921-től 1928-ig tart, ez a merész kísérletezés, a "forma-bontás" korszaka. Az 1929-től kezdődő második szakaszban már megteremtett, új kifejezési lehetőségek szintézise, nagyobb művészi egységbe emelése volt a cél. Forradalmi szándékban a későbbi előadások sem maradtak a kezdő lendület "meredeksége" mögött, de más lett az alkotások szemléletmódja, szervező ereje. Ez a - Palasovszky Ödön szavaival klasszikusnak nevezett - korszak a művészet megújulásának utolsó fejezete volt. Egyes törekvéseik, például a szintetikus kórusdráma megteremtésére irányulok, befejezettnek, lezárultnak tekinthetők. Ez a jelenség, bár időben valamelyest megelőzi, tendenciájában a két világháború közötti avantgardizmus 1935-38 táján bekövetkező lecsendesülő folyamatának része.A lehiggadás a bonyolultabb és harmonikusabb jellegű művészethez való megtérést jelenti. A színpadi újítások sorát azonban Magyarországon nem a kifáradás, hanem erőszakos beavatkozás szakította meg. A korábbi szórványos ellenakciókat követően 1934 után mindenféle haladó vállalkozás működését lehetetlenné tették a hatósági intézkedések. Dolgozatom menete csak lényegi vonásaiban követi a fenti korszakolást. Elsőként azokról az előadásokról Írok, amelyek a szinpadi játék hatáselemeit a hagyományos szinház kereteiből kiemelve, szinte laboratóriumi körülmények között vizsgálják új kifejezési, továbbfejlesztési lehetőségeket keresve és találva. Természetesen innen indulnak, de külön fejezetben kapnak helyet a szintetikus kórusdráma megteremtéséhez vezető utak. A, fejlődési vonal egységben való felvázolása érdekében a leglényegesebb és a továbbfejlesztés legtágabb lehetőségét kináló kórusműfajok, kórusjátékok, valamint a