Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

Tekintetét sandává teszi, hogy egyik szeme kitágul, a másikbél csak egy szük rés látszik, Ehhez járul még természetes adottsága, hogy hangja rekedt és károgó, szemei vészes, lefolyt ott szenvedélytől csillognak. Kortársak szerint még az előadás utáni méghajláskor is értelmetlen szavakat mormolt, szemében az őrület lángja égett. Sugár Károly alakításában a mesefigura reálissá vált. Az artikulátlan hangok egész sorát használja fel, nyögései mindent elmondanak. Caliban vadságát, ösztönösséget, félelmét és csodálatát Prospero iránt, a szabadság utáni vágyát, ravaszságát. Az előadás egyik csúcspontja szabadságdala /II. felv

# 2. szin/, amely nem egyszerűen egy részeg bordala, hanem benne van egy meggyötört életű, szerencsétlen senki reménytelen kísérleteinek emléke. Ebben a jelenetben a néző szánalma feltétlenül Callbané, hiszen minden bűne ellenére olyan vágynak ad hangot, amely az ember legalapvetőbb érzelmei közé tartozik. A darab végére Caliban is nagy változáson megy keresztül. "Azt is teszem; s eztán már lesz eszem, / S kedvedben járok. Ó, mily vadbarom / Voltam, istennek néztem ezt a részeg / Bolondot és imádtam!»'32/ - mondja Caliban. Ezt Sugár értelmezésében nem a büntetéstől való félelem sugallja neki, hanem a vademberben már kialakult az a képesség, hogy választani tudjon jó és rossz között. Ez újabb lépés az emberré válás felé. Az előadások harmadik központi alakja Ariel. Az 1920-as bemutatón Mátrai Erzsi játszotta, aki inkább asszonyi varázserővel akarta Ariel alakját megformálni, mint testetlen légiességgel. A költészet démoni tündére igazán Váradi Aranka 1925ös játékában jelenik meg, aki a színháztól eltávozott Mátraitól veszi át a szerepet. Váradi hangját elváltoztatva, kissé énekelve mondja szövegét, mozgása légies, ugyanakkor sokkal fiúsabb, keményebb, mint elődje. Prosperóval való kapcsolata az úr-szolga és az apa-fiú viszony keveréke. Ariel szeme előtt ugyanaz a szabadság lebeg, amire Caliban is vágyik, de ő egy utolsó, nagy szolgálattal akarja elérni. Ariel szabadságvágyát azonban az előadások nem hangsúlyozzák annyira, hiszen Hevesi több helyen kihúzza az erre utaló részeket, példa-