Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 17. (Budapest, 1985)

Soós Erika: Shakespeare-rendezések a Nemzeti Színházban /1920-1945/

hát, hogy Puok szerepevei nem tud megbirkózni. 1928-ban már Vaszary Piroska kapja meg, akinek alakitása nagy élményt nyújt a nézőknek. Furcsa külseje, szögletes mozgása, rossz levegőbeosztása miatti furcsa dikciója hozzájárul ahhoz, hogy Puck az a groteszk, földszagú kis manó lesz, akit Hevesi megálmodott. "Ő maga a szilaj természeti erő, a garahonciás szellem, aki bukfencezik, cigánykerekezik, ugrál ós visit, az a fékezhetetlen életkedv, melynek kenyere az összevissza/28/ ság. Lidércesen pajzán és pogányul vásott." ' - irja róla Kosztolányi. Váradi Aranka az 1928-as előadásban Titánia szerepét kapja meg, amit korábban Bajor Gizi játszott. Váradi természetesen a királynői voltára helyezi a hangsúlyt, Bajor a légiességre, a tündérségre. Érdekes még Oberon alakja. Az 1921-es előadáson Paulay Erzsi játssza, ami ma már talán visszatetszőnek tűnik, de akkor ez hagyomány. A színésznő szépsége, nővoltából következő lágyabb mozgása Oberon tündérvoltát emeli ki, a férfiasabb jelleget pedig a deklamáló stilus biztosítja. Nem feledkezhetünk el Bajor lágy, akkor még szokatlanul nőies Titániájáról, igy kettejük kontrasztja kirajzol valamit a két nem eltéréséből. 1928-ban férfiszinósz veszi át Oberon szerepet: Uray Tivadar. Szükség is van az illúzióhoz Váradi heroikus Titániája mellé egy valóban férfias Oberonra. Most nézzük meg, hogy értelmezi Németh Antal ezt a drámái s hogyan képzeli az alakvezetést. Az elméletre jó forrás a Nemzeti Szinház 1941-es évkönyve, melyben Szűcs László ir s • /29/ előadásról. Itt is azt látjuk, hogy a mü értelmezése, a szereplők jellemzése nem változik a Németh Antal-rendezte két előadás között, eltérés csak a színpadi megoldásban lesz. A rendezés abból indul ki, amiből Hevesi, hogy ez a darab a szerelem költői iróniája. De nem a harmonikusnak tartott állapotot állitja a középpontba, hanem folyamatként értelmezi a négy szálat. Titánia ós Oberon az időtlen idők óta beteljesedett szerelmet, a házasságot szimbolizálják. Az athéni uralkodópár a megkötendő házasság állapotát, a fiatalok a kereső, küzdő szerelmet, a mesteremberek a reménytelen, soha be nem