Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

FÜGGELÉK. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Justh Zsigmond: Hárman voltak

DA1Î0S NE MATY AS DÁNOSNÉ MATY AS DÁNOSNÉ Óh, te gyámoltalan, te. No ülj le ide a székbe, nyisd ki jól azt a nagy füledet. Megtanítalak, hogy kell. Tegyük fel, hogy most egy fertályórára te vagy Dános gazda hitestársa, s ón Kaprincs Mátyás gányólegény, kinek a tilosra fáj a foga. Vedd elő a keszkenődet, tartsd szépen. Ha pirulás* ra kerül a dolog, hát... segítségedre lészen. Most ide figyelj... Majd megtanítalak, hogy kell. /

Odalép Matyihoz, ki leült a székbe s nagy zavar ban van

./ - Gyöngyöm, violám, vártál? Szeretlek téged, mint a mennyei mannát az Isten választott népe - mint a csalánt az Isten lova. Nélküled se éjjelem, se nappalom, lappal rád gondolok, éjjel rólad álmodom. Te ... ezt mondd utánam. Ez ügyes pár szó. Ezzel az üterére tapintasz annak, akinek a szivébe vájkálsz. Hát mondd utánam. Nappal rád gondolok, éjjel rólad álmodom. Nappal rólad ... álmodom, éjjel rád gondolok. Nem úgy, te bakó... No de igy is megállhatós. Most átfonom a derekadon a karomat, /

megteszi/ te a keszkenődet szádhoz emeled, és szégyenled magad... én meg rádhajlok és... /

Tűzbejő/ és megcsókol, igy - /

meg akarja csókolni/ /

Jól pofonvágja s aztán kiszökik a karjai közül/ Igy! /

Ráüt a serpenyőre/ - befelé gányók! Negyedik jelenet

: Sándor, Péter és az előbbiek. DANOSNE DANOSNE Vigyétek ezt az ártatlant. Nem tudja, hogy kell. Hát megtanítottam én. Máskor majd hasznát veszi. Ki vele! /

Amazok felkapják s kilóditják a színpadról

./ Sándor most rajtad a sor. Péter kinn vár. /

Dánosné leül. Sándor odaáll elé. Egy percig hallgatnak. Sándor aztán odamegy hozzá, megfogja a kezét, s dalol. Dánosné a nóta végén egy gúnyos