Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

FÜGGELÉK. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Justh Zsigmond: Hárman voltak

D MOS HE D MOS NE PETER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ PÉTER DÁNOSNÉ nótával felel, majd megüti a serpenyőt. Péter beszalad

./ Ki vele. Nagyon szomorú az istenadta, megríkatott. A könnyemtől meg nem tudtam, mit feleljek neki. /

Péter ás Sándor dulakodnak, majd Páter kitusz kolja Sándort. Péter visszajő. Egyenesen nekiszalad Dánosnénak. meg akarja csókolni

./ Lassan a testtel - hosszú még az este. Rövid a csókom, kitöltjük vele. Ugy vigyázz, hogy rövidebb ne legyen csókodnál az, ami majd a nyakadra kerül. Zsuzsám, kincsem! /

Megy neki tárt karokkal/ Zsuzsád a tárogató. Hol az a sulyok? Ha te az én szavamra hallgatnál. Mi lenne akkor? Kettős lenne a boldogságunk, mint a dohány sarja. De gányós a szerelmed! A volnék, el nem hagy még a dohánytermelő úristen ha lefekszem. Még eddig talpon vagy csóré. Lekonyit a szerelmem. No majd fellocsollak. /

Pelkap egy kantát s neki megy, az védi magát - de nem soká, kikergeti a házból. Dánosné kicsukja. .Aztán nyugodtan leül a székbe és dalol./ Ötödik .jelenet. /

Dános gazda hazajő. Dühösen megáll. Nagyot üt botjával az asztalra

./ DÁNOS DÁNOSNÉ DÁNOS DÁNOSNÉ DMOS Járt itt valaki, ne tagadd. /

Pel se néz rá/ - Igen, volt ... voltak hárman. Te cudar. Nyugodjék meg gazdám. Hárman voltak. Bögöly Sándor, Suc zu Péter és Kaprincs Mátyás, egyenként jártak - nem voltak egymás útjában. Te arcátlan, te, elkergetlek a háztól, de előbb darabokra téplek.