Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)

Székely György: Vesztes harc a Nemzeti Színházért /Az 1863-as petíció/

által képviselt új zene propa gát órának tevékenysége lényegében jól ismert. Almási Balogh Zoltán az Uj Nemzedék cimü lap egyik alapitója volt /politikai okokból betiltották/, s nem kerülhetett szinxe 1863-ban irott Karaffa cimü tragédiája sem. Dallos Gyula a pesti egyetem angol tanszékének magántanára volt. Deák Parkasból a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, majd rendes tagja lett. Dobsa Lajos, aki 1848 februárjában elnöke volt Párizsban a Lamartine4 üdvözlő magyar küldöttségnek, 1850-től drámaíróként működött /1850-ben hat hónapot az Újépület börtönében töltött/ és az abszolutizmus korának Szigligeti mellett a legnagyobb sikerű szerzője lett: IV. László és István első magyar király cimü darabjai valóban értékes alkotások /közéleti tevékenységéről e tanulmányban bővebben esett szó/. Priebeisz *erenc a Nefelejts cimü lap egyik alapitója, Lonkai Antal a katolikus és pedagógiai sajtó kiemelkedő munkása volt. A festőként is nevet szerzett Szegedy-Maszák Hugó Kemény Zsigmond társaságához tartozott, hat nyelven beszélt és a Műcsarnok cimü képzőművészeti szaklapot alapitotta meg, a szatirikus Borsszem Jankó mellett, majd az Országgyűlési Értesitőt, s élete vége felé a félhivatalos Magyar Távirati Irodát. Medve Imre Tatár Péter néven vált ismertté a magyar irodalomban, aki a népszerű "ponyvát" honositotta meg. Morländer Mór, mielőtt a pesti Gyapjú-utcai Német Szinhaz igazgatását átvette volna, a bécsi Carl Theatert igazgatta; a petició időszakában pedig a Der Zwischenakt cimü lapot szerkesztette. Mosonyi Mihály jelentőségéről a magyar zene történetében nem szükséges külön szólni, s igy Reményi Ede művészetéről, a magyar nemzeti gondolatot agitativan is képviselő tevékenységéről sem /Pálffy Mór helytartó mem röstellte személyesn felelősségre vonni ellenzéki magatartása miatt/. A. petició vezető szellemi egyéniségei közé tartozott dr. Riedl Szende, akit Grillparzer ajánlott Lőcsére tanárnak, aki magyar nyelvet tanitott a prágai egyetemen, magyarra forditotta az Igor-ének

et, a Kritikai ^apókat és a Kalauz cimü művészeti lapot inditotta, az MTA tagja lett, a finn Tudományos Társaság tagjának minőségében kinevezési okmányát Lönrot Illés irta alá, és éppen 1863-ban nevezték ki