Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
skálája ...és az élet komoly iskolájából gyakran betéved a könnyű múzsa csarnokába, ahol fittyet hánynak a drámai, vigjátéki szabályoknak és a hol a bohóság is főleg csak a látvá/77 / nyosság kedvéért mulattató." Beöthy László továbblépett a Szulsmit tal megkezdett úton, mégpedig nem az egyértelmű művészi sikereket felmutató előadások irányába. A Szulamit ot még "operettesiteni" kellett, az Asszonyregement előadása, a revü felé mutat. Rajna Ferenc müvének első változata a Somossy-orfeumban került először szinre, szerzője Íróként és rendezőként is, - a Magyar Szinház előadását, amelynek rendezőpéldánya nem maradt fenn, Rajna rendezte, - mestere azoknak az "orfeumi trükköknek", amelyek a darab sikerét és a kritika ellenérzését kiváltják. Az Asszonyregement azonban még nem revü, hanem a zenés bohózat, az operett és revüszerüen felépített, a darabban és az előadásban leginkább hangsúlyos jelenetek keveredéséből létrejött színpadi mü. Az első felvonás még a zenés bohózatokhoz áll közel, a dalok /Éjszaky Emilia és Tettey Béla kettőse a 3. jelenetben, valamint Emilia és Mandl Móni operettparódiája a 4« jelenetben/ betétként hatnak, s a darab csak a felvonás végének fináléjában tágul valóban operetté. A második felvonásban Emilia "Sanzonétt-d8l"-a után megjelenik a színpadi tánc is /II. felv. 4« jel # /, ,: de a felvonás néhány jelenetének felépítése /11., 14», 15. jel./a revü felé mutat. A 8., 9«, 10. és 13« jelenetek viszont bohózatelemekből épülő epizódokkal tarkítják a darabot, s igy a második felvonás második fele /8-15« jel./ Mandl Móni és Lábad Menyus színházi szolga csetlés-botlásának, hadszintéri kalandjainak, és az asszonyregement revüszerüelemekből építkező felvonulásainak váltakozásából áll. Maga a történet, s a történet fő szála egyetlen célt szolgál, egyetlen pont felé halad. Éjszaky Emiliának, a "Varieté" szinház primadonnájának és csodaszép hölgyekből álló csapatának második felvonásbeli színpadra vonulása felé. Az, ami az operettben ezelőtt és után történik, ennek előkészítése, és a darabot lezáró, szükségszerű "minden jó, ha a vége jó" - megoldás. A történet ugyan még az operettek szokí
