Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Rajnai Edit: A budapesti Magyar Színház első tíz éve /1897-1907/
szó színháza iránt, A "népszínházi zeneszerzők", a magyar operett történetének első nemzedékének operettirói közül Beöthy igazgatóságának másfél éve alatt Eorrai Miklós szerepel egy darabbal, az Egyiptom gyöngyév el és Hegy'i Béla a Liliputi hercegnőv el a Magyar Szinház műsorán. Mindkét bemutató 1899-ben — — /62/ volt, tehát A bolond és a Gy ur k ov i c s -1 ány ok után/ ' Verő György Kleopátra cimü operettje már Beöthy László távozása után kerül szinre, 1900. március 6-án, de a darab megszerzésé/63/ nek érdeme a fiatal igazgatóé/ A "népszínházi szerzők" mellett a fiatalokat is szóhoz juttatja, Mérei Adolfot, aki a későbbiekben a Magyor Szinház házi szerzője, fordítója és rendezője is lesz, Makai Emilt, aki fordítóként már kapcsolatba került a Magyar Színházzal, de 1899. április 8-án kerül szinre Robinzonok cimü egyfelvonásos vígjátéka./^/ A másik mozzanat, amelyben 1898. júniusa és 1900, januárja közötti időszak eltér az előző korszak müsorpolitikájától, a müsorrétegeken belüli hangsúlyok eltolódása, Beöthy László, amikor 1898 júniusában elfoglalja Relie megüresedett igazgatói székét, egyetlen mondattal jelöli ki színházigazgatói programját. "Adni fogunk minden jó darabot, és minden - darabot jól... Előadásaink lehető legnagyobb változatosságával kell közönségünket szórakoztatni, Beöthy elképzeléseiben ragaszkodik a színház minél szélesebb műsorszerkezetének fenntartásához, az intézmény létének és jövedelmezőségének forrását abban látja, amiben az alapítók és Relie Iván, az első igazgató, bár koncepciójában a változatosság tartalma ugyanaz, mint Relléék esetében, célja más. "Ebben az igyekezetünkben két momentum hátráltatott kissé: s e két dolog mindegyike a főváros közönségének egy irányba fejlődött, s bizonyos módon megvesztegetett Ízlésében rejlik. Az első a darabok szellemét és irányát illeti, s osak újabb fejlődése a közönség kívánságainak, annak a közönségének, amely folytonos kacagáshoz szokott, s e kacagást egyre erősebb és borsosabb eszközökkel kívánja fakasztani... A Magyar Szinházat kizárólag ebben az irányban foglalkoztatni nem tartozik /66/ föladataink közé../ A Beöthy-féle elképzelés, bár nagyon propagandaízű, még igy
