Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma
Jászaival. Ugy látszik, hogy Mari igen kicsinyes, ha személyes kérdésekről van szó. Találva érezte magát és megdühödött. Tán azért, mert ő nem lett nazarénus.••»/ 10 5/ Ezzel aztán a színdarab lekerült a napirendről. Gányó Julcsa . Szinmü 5 felvonásban. Szintér Szenttornya. A cselekmény magva a kortársak szerint megtörtént; a kézirat fennmaradt. A módos gazdalegény, Csepcsányi Bálint anyja megalázza fia szerelmét, a cifrálkodó, de büszke és becsületes gányó Manga Julcsát.'A lány ezek után csak akkor hajlandó feleségül menni Bálinthoz, ha mindenét otthagyja, de a legény a jómódot és a tehetős gazdalányt választja. Julcsa odadobja magát Tóth András csendőrnek, ós csárdáslány lesz, mire apja elűzi. A boldogtalan Bálint visszatérne hozzá, de a Horváth János nazarénus hatására megtért Julcsa elküldi. A gyülekezet a lány fejére olvassa bűneit, melyeket jóvá kell tennie. Ezután elajándékozza cifraságait, s apját is megengeszteli, Bálintot pedig visszavezeti feleségéhez. Végül a nazarénus hitvese lesz. A. történet drámai, de a cselekmény helyenként nehezen gördül. Szereplői nem képzeletszülte alakok, hanem Justh környezetében élő, hozzá közel álló parasztok. Bőségesek a rendezői utasítások. Különösen művészi a helyszínek leírása, a pajta, a szérű, a gányók cifra nyomora: egy helyiség négy sarkában négy család lakik, de mindenfelé tarka selyemviganók tömege. A csárda, a bál bemutatása is eleven. A darab népi nyelve hűséges és változatos. Az iró az ízes szólásokat kukoricafosztás, kendertiprás közben hallotta, sőt olykor fel is jegyezte. Nem tudjuk, hogy ki és mikor nyújtotta be ezt a darabot a Nemzeti Színházba, de ott találjuk a kézirat mellett Festetics Andor igazgató véleményét 1899. április 15-i dátummal. Az igazgató a darab több erényét is dicséri ugyan, de rámutat dramaturgiai hibáira is, s végső véleményét az utolsó mondatban foglalja össze: "Előadásra nem alkalmas."
