Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 16. (Budapest, 1985)
Konrádyné Gálos Magda: Justh Zsigmond Albuma
"Szomorúan nézek ki a pusztára, Hogy miért van s irha lom a szinházba, Még a csillag is halványabb, Az er do se oly vigan zúg, Fülemüle is búsan szól az ágon." Kulcsár Pál /107/ Az Album 102. lapjára jegyezte be Justh 1894-ben: "augusztus 25-én utolsó előadás,.."; bár ez az idény utolsó előadását jelentette, ő maga is tudta, hogy többre már nem kerül sor. Orvostól orvoshoz ment, s az ősz elől délre utazott, sejtve a vég közeledtét, de talán még reménykedve a javulásban. De napról-napra gyengébb lett, s amikor Pallanzából Cannes-ba értek, már lábra sem tudott állni, "már az ölemben vittem ki a hajóról" irta leghivebb embere, Szentiványi István, "a falu ajándoka". Egyedül ő volt mellette, amikor meghalt. Kívánságához hiven hazaszállították, és a Körszinház földjébe temették, arra a helyre, ahol ülni szokott. "A falu népének hangos zokogása közben bocsátották koporsóját a földbe. A lányok fehér ruhában fekete szalaggal, az asszonyok fekete kendőben, a férfiak tiszta feketében jelentek meg a temetésen és még utána is heteken át gyászolta a szenttornyai nép."/ 108 / Feketében hetekig, de szivében hosszú évekig. Szentiványi, Molnámé és Kulcsár későbbi levelei tanúskodnak erről: "Meghalt a hü ember akinek párja nincs a földön és nem is lesz"..."Nincs örömünk semmiben, mert nincs, akit várjunk..." "Gyászban és csendben van itt minden./ 108 / Justh Zsigmond parasztszinházának nem volt folytatása.... Jegyzetek 1. Mikszáth Kálmán: írói arcképek . /Bisztray Gy # válogatása/ 1953. 154. 2. Jászai Mari levele Justhnak. Közölte Gálos Magda: Sigismond Justh et Paris . 1933. 96. 3. Justh levele Czóbel Minkának 1890. nov. 7. Közölte
