Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Romanov / : Rajevszkij: Romanov : Kvaszov: Romanov: Kvaszog: Romanov : Kvaszov: Rajevszkij: Romanov: Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov: Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : én ez előtt a féreg előtt nem fogok ám veled beszélgetni. Mondd neki, hogy kotródjon innét• Ej no, ne káromold. Az ő házában vagyunk. Az ő háza, de a mi kezünk munkájával épült. Hadd huzza összébb magát, szorongjon kicsinyég, hamarosan úgyis kiszorítjuk innét. Rajevszkij elvtárs, kimegyek, hogy ne okozzak magának kellemetlenséget... H

0

gy te milyen nyuégiatatlan vagy, egyre nyughatatlanabb, Kolja. Ej-ej, aztán jól vigyázz, nehogy hamarosan te is szűknek érezd a bőrödet. Mi az, tán kútba hajitasz? Hem feledtem ám el! Hazug mesékért törvény szerint Ítélnek el. Tán csak nem te akarod ellenem forditani a szovjet törvényeket? Annak is eljön az ideje.•• Beszélgessenek csak... (Kimegy) Mi ez a kut-dolog? A fehérek alatt tizenkét embert adott fel. Ő maga volt, aki felnégyelte őket. Aztán kútba hajította mind. Pontosan tudom. Tanuk nincsenek. Senki nem mondja - félnek. Nyomozás is volt - de mert tanuk nincsenek, kisiklott a kezükből. Az épp karom teszem rá,hogy ő volt. Ez az öregember? Ez az öreg! Az egész hidrának ő a feje. Az életemet rá! Na ne!... Hát te hol laksz? Ahogy beértél a faluba, láttad a cári udvart? Pöldbevájt, az egyszeri ember szeme észre se veszi. Ugy, szóval az a te földkunyhód? Az enyém. Mert cári vér vagyok ám én: Kolka Romanov. Hát nem találtad ki? Na és modd csak, párttag vagy?