Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/
Romanov : Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov: Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov : Rajevszkij : Romanov : Végtag nélküli vagyok. Hem, viccen kivül kérdem. Hát ha viccen kivül - kip end eritettek. Miért? Hát azért. Ha, mégis, miért? A hevességemért, a fiatalságomért... Hem tesz semmit, újból belépek. Az egész Romanov-gárdámmal lépek be. A gárdát én szerveztem, van egyenruhánk, vállrojtjaink is vannak. Csizmánk nincs elég, igy aztán mézétláb állunk ki a frontra. És hamarosan-é? Készítheted a jegyeket. Mintha pityókos lennél egy kicsit, ugye? Egész életemben pityókos vagyok... Menj és ereszkedj le a fedezékembe. Egy pillantást ha vetsz a falakra, azok máris sirnak, könynyeznek. És magad is, mint a kutya, vinnyogva sirsz, elszomorodsz. Ha meg pityókos vagy - mintha vidámabb volna minden. Magasabbnak látod a falakat, melegebbnek érzed a földet. Miért nem költöztetnek el onnan, hisz hadirokkant vagy? Hova is költöztetnének? Majd ha megépítjük a kommuna házát, ott lesz lakásom: három szoba, meg a budi. Szövetkezetet szerveztek? Mi az hogy! Miért, magamagától kéne, hogy szerveződjék? És mikorra? Az előkészületeknél tartunk. De hamarosan támadásba lendülünk. Hej, kedves elvtárs! Hogy milyen vidám dolog lett egyszerre élni! Mintha szél fújna, de igen erős szél. Vidám. És az én földkunyhóm már nem is földkunyhó többé, hanem egy vdtorlás, amelyen én tartom
